Eltűnt a húsvéti locsolás varázsa? Egy történet két kislány szemével

Írta Szabó Erzsébet 2026.04.02.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

A húsvét egykor különleges rituálé volt, amely összekötötte a közösséget. Azonban a hagyományok változásával új megközelítések születtek.

Visszagondolva a gyerekkoromra, a húsvét egy különleges rituálé volt: az ételszentelés emelkedettsége és misztikuma keveredett benne a vidám tojásgurítás felszabadultságával.

Megcsalt a férjem, de egy mondata jobban fájt a hűtlenségnél

Emlékszem, ahogy kislányként a keresztmamám hozta fel a nagymamámhoz a templomban megszentelt finomságokat – az az illat, az a reggeli valahogy minden másnál ünnepibbnek tűnt. Akkoriban a locsolkodás nem teher volt, hanem a népszerűség egyetlen hiteles mércéje: az általános iskolában „menő csajnak” számítottunk, ha hétfőn a lehető legtöbb fiú koptatta nálunk a küszöböt.

Később, a kamaszkor hajnalán már csak azokat vártuk remegő gyomorral, akik tetszettek nekünk, és titokban annak örültünk a legjobban, ha a locsolóvers után maradt idő egy-egy lopott, suta beszélgetésre is. Ott és akkor a hagyomány még élő szövet volt, ami összekötött minket a közösséggel, még ha néha fel is tűntek az idősebb férfirokonok, akiknél gyanúsan összemosódott a szokásőrzés és a „zsebpénz” kiegészítésének reménye.

Olvass még a témában

Ezt hozza 2026. szeptember 28. a numerológia szerint: érzékenység és harmónia

6 teljesen átlagos mondat, ami mélyen megérinti azt, aki magányosan nőtt fel – szakértők szerint

6 hangulatos őszi hobbi, ami segít legyőzni az évszakváltás okozta rosszkedvet

Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek

A hagyományok bátor felülvizsgálata

Még középiskolás koromból dereng egy irodalom fakultációs óra, ahol pont arról kellett fogalmazást írnunk: vajon szerencsés-e foggal-körömmel ragaszkodni a hagyományokhoz, vagy érdemesebb néha felülvizsgálni őket?

Emlékszem, volt egy osztálytársam, aki szinte forradalmi újítóként érvelt a változás mellett, én viszont akkor még a biztonságot adó állandóságot választottam. Azóta eltelt csaknem 20 év, és a nézőpontom alaposan felülíródott.

Rájöttem, hogy a vallástól való eltávolodás és a generációs szemléletváltás miatt a húsvét egy ponton elvesztette a méltóságát. Sokszor nem maradt belőle más, mint a részeg locsolók elől való bujkálás, a behúzott függönyök és a végtelen vendéglátás kényszere.

Volt időszak, amikor már annyira kínosnak éreztem ezt az egészet, hogy a családommal elengedtük a szokásokat és inkább az utazást választottuk a „házi őrizet” helyett.