Ha van olyan sorozat, amelyikből bármikor szívesen megnéznék egy részt még akkor is, ha már hússzor láttam, akkor az a Columbo. A legendás hadnagy nem véletlenül népszerű ma is, ugyanis bár mind a sorozatgyártás világa, mind pedig a különféle nyomozásokhoz használt módszerek rengeteget fejlődtek technikailag, azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy Columbo világa úgy jó, ahogy van. Már csak azért is, mert a különös stílusával és a nem mindennapi észjárásával jó néhány életre szóló leckét tanított nekünk.
Columbo hadnagy nem egy olyan bűnügyet megoldott, amelynek a végére már gyakorlatilag az első percekben hibásan pontot tudott volna tenni a kollégáira hagyatkozva. De akkor ártatlanok kerültek volna börtönbe, vagy egyszerű balesetnek tituláltak volna gyilkosságokat. Aztán bőségesen voltak olyan esetek is, amikor már mindent tudott a tettesről, csak éppen egyetlen konkrét bizonyíték sem állt a rendelkezésére.
Bár sokszor könnyebb lett volna feladnia vagy egyszerűen túllendülnie egy ügyön, mindig addig ment előre, amíg végül el nem kapta a tettest. Egyszerűen nem ismert megalkuvást, és amikor már úgy tűnt, hogy futni hagyja a tettest, akkor is jött még egy csavar, amivel aztán igazságot szolgáltatott. Így pedig tökéletesen rávilágított arra, hogy milyen hatalmas érték, ha kitartóak vagyunk.
Columbo a szuperintelligens gyilkos csődje című epizódban ki is mondta azt, amit számos epizódban bebizonyított: ha sikeresek akarunk lenni, keményebben kell dolgoznunk, mint a versenytársaink. Egész pontosan az alábbi gondolatokat fogalmazta meg a történetben szereplő gyilkosnak: „Tudja uram, furcsa dolog. Egész életemben hajtottam magam, hogy okosabb legyek. Persze nem arra gondolok, hogy olyan, mint Önök itt, ebben a házban. Érti ugye, mire gondolok? Az iskolában nagyon sok okosabb gyerek volt.
Amikor beléptem a rendőrséghez, hát, ott valami rendkívül ügyes emberek voltak. Azt rögtön megállapítottam, hogy nem egykönnyen rúgok labdába, amíg azok ott vannak. De arra gondoltam, ha keményebben küzdök, mint ők, több időt fordítok rá, könyveket olvasok, nyitott szemmel járok, talán sikerül megállni a helyemet, és sikerült. Én tényleg nagyon szeretem a munkámat, uram.” Ezzel pedig tökéletesen el is mondott mindent arról, miért éri meg a szorgalmunkkal megpróbálni előrébb jutni, érvényesülni az életben.
Ha akár csak egy részt is láttál a sorozatból, szinte biztos, hogy hallottad, amikor Columbo hadnagy azt mondta, „csak még egy kérdés”. De nem akármilyen kérdésekről volt szó ilyen esetekben. Legtöbbször úgy tette fel a kérdéseket, mintha ártalmatlan kíváncsiság vezérelné, valójában azonban nagyon is jól tudta, hogy mire gyanakszik vagy mit szeretne bebizonyítani. A kételyeit így abszolút ízlésesen tálalta, és nagy szavak helyett furfangos kérdésekkel fegyverezte le az ellenfeleit, amelyekhez hol látszólagos feledékenység, hol pedig a teljes bizonytalanság és zűrzavar látszata társult.