Ahogy az elmúlt napokban figyeltem a környezetemet, úgy ítéltem meg, kétféle álláspont van a témával kapcsolatban. Egyesek szerint nincs olyan gazdag, őszinte érzelmekkel teli kapcsolat a férfiak között, mint a nőknél.
Kép forrása: lofficiel.vn
De valóban minden olyan, ahogy a filmvásznon látjuk? Négy barátnő együtt tud ebédelni minden héten és megosztani egymással életük minden apró mozzanatát a hálószoba titkoktól a diétán át a depresszióig? És jó az, ha kifecsegjük magánéletünket és férjünkkel való viszonyunkat egy harmadik félnek? A barátnők tényleg tudnak egymás sikerének minden irigység nélkül örülni és támogatni a másikat a bajban? Egyáltalán honnan szerezzük a barátnőket? „Megmaradtak” még a gimiből, vagy a munkahelyen ismerkedtünk meg velük, esetleg gyermekünk ovijában találtunk egymásra? Mindez elegendő egy őszinte emberi kapcsolathoz? Van elég közös érdeklődési kör és beszédtéma? Vagy mindig csak egy harmadik nő kibeszélése a téma? Persze meglehet, hogy ez a nő ugyanazt csinálja a saját barátnőivel egy kávé mellett, mint mi. Hiszen ő is tele van bizonytalanságokkal, kérdésekkel, amit így próbál meg kompenzálni. Talán ebből az ördögi körből is kitűnik, hogy annyira nem is különbözünk egymástól mi, nők. Csak nem vállaljuk fel vagy inkább nem merjük felvállalni valódi énünket. Félünk, ha megtesszük, később csak visszaélnek vele. Ez meg ugye kinek hiányzik? Olvass még a témában
Kép forrása: tumblr.com, with-grace-and-guts
