A társadalomban élő sztereotípiák sokszor elgondolkodtatják azokat, akik vagy egyként nőttek fel, vagy szülőként nevelnek egykét. Az elterjedt nézetek szerint az egykék hajlamosak az önzőségre, mivel a családjukban nem kell megküzdeniük a figyelemért testvérek között, gyakran is úgy gondolják, hogy nehezen osztozkodnak, és később az életben is nehezen alakítanak ki szoros kapcsolatokat. Hiába a különböző vélemények és elméletek kavalkádja, a pszichológiai kutatások egy komplexebb képet festenek az egykék fejlődéséről és személyiségéről.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Az önzőség mítosza és az elosztott figyelem
Sokan úgy vélik, hogy az egykék azért válnak önzővé, mert egyedül nőnek fel a szülői figyelem középpontjában. Az a téveszme, hogy nincs kikkel osztozniuk a szülői szereteten, odafigyelésen, megerősítést nyerhet anélkül, hogy megvizsgálnánk a gyermek valós viselkedését és motivációit. A gyermeki önzőség korántsem jellemzőbb az egykéknél, mint nagycsaládos társaiknál.
A szülők gyakran sokkal inkább befektetnek az egy gyermekük nevelésébe – mind érzelmi, mind anyagi szempontból –, ami gyakorta magasabb szintű szociális készségek kifejlődéséhez vezet. Az egykegyerekek a szülőknek szánt társas interakciók révén gyakran gyorsan alkalmazkodnak különböző szociális helyzetekhez, és bármennyire meglepő, könnyebben integrálódnak felnőttként, mint azt sokan gondolnák.
