A vásárlási kényszer bár egy nagyon bagatell dolognak tűnhet, valójában komoly dolgok állhatnak a háttérben. Nem feltétlenül kell méregdrága cipőkre, táskákra költeni, hogy valaki boltkórossá váljon. Sokszor egy külső hangtól érkezik az első visszajelzés, hogy valami nincs rendben. Ennek a külső hangnak a szerepét most mi vállaljuk be.
A vásárlás megnyugtat
Szeretnénk már az elején leszögezni, hogy szélsőséges esetekről beszélünk. Tehát, ha azt érzed, hogy néhanapján megnyugtató érzés elmenni shoppongolni a kedvenc üzleteidbe, még nem leszel boltkóros. No, de mikor is kezdhetünk erre gyanakodni? Elsősorban akkor, ha a vásárlásra egyfajta nyugtatóként tekintesz. Felidegesített a főnököd? Összevesztél a pasiddal? Egész nap a dugóban ültél? Nem baj, majd veszel magadnak valami szépet a nap végén.
Bár azzal nyugtatod magad, hogy megérdemled és szeretnéd magadat kárpótolni az egész napos szenvedésért, valójában akkor is így teszel, ha éppen jó kedved van. A különbség az, hogy előbbi esetében meg is van a tökéletes kifogás.
Legtöbbször a vásárlásra egyfajta jutalomként tekintünk, vagyis szeretnénk megjutalmazni önmagunkat.
Ez eddig teljesen rendben van, hiszen mindenki megérdemli, hogy önmagát megjutalmazza. Akkor lehet ennél többre gyanakodni, ha ez túl gyakori jelenség valaki életében. Ne gondold, hogy csak a szekrény tetejéig felhalmozott ruháktól válik valaki boltkórossá.
Ismerek olyat, aki konyhai kiegészítők felhalmozásával szerez magának örömet. Nem kell méregdrága robotgépekre gondolni, elég néhány apróság, melyekre abszolút semmi szükség.
A boltkórosok nagyrészt a hét minden napján kerítenek valamilyen indokot arra, hogy boltba mehessenek, ennek elmulasztása pedig óriási hiányérzetet kelt bennük.
Ez az űr pedig nem könnyen pótolható. Átnézik a lakást, áttúrják a ruhatárukat és biztosan találnak majd valamit, ami hiányzik és sürgősen pótolni kell. Aztán úgy érzik, hogy megszerezték, csillapodott az „étvágyuk” és tulajdonképpen semmi rossz nem történt.