A csoki az egyik leggyakrabban kívánt „bűnös élvezet”, sok diétát és szigorú étrendet vágott már haza az, ha valakire falásroham jött rá egy-két tábla Milka csokival. Ha nem szeretnéd, hogy te is így járj, és figyelni akarsz az alakodra, de mégis ellenállhatatlanul kívánod a csokit, akkor próbáld ki az alábbi, tudományosan alátámasztott trükköt – furcsának tűnik, de működik!
Először is érdemes leszögezni: a csokievéssel az égvilágon nincs semmi baj. Ha nem fitneszversenyre készülsz, vagy nincs extra szigorú étrended azért, mert jövő héten maratont futsz, akkor semmi bajod nem lesz, ha két-három naponta megeszel egy-két kocka (nem tábla, kocka!) csokit, amikor megkívánod. Alapvetően a szervezeted érzi, hogy mire van szüksége, és nagyon ritkán válik be az, ha a kívánt élelmiszer helyett valami mással próbálod meg kielégíteni a sóvárgásodat (hiába eszik az ember banánt, vagy issza azt a főzött kakaót, azért az mégsem ugyanaz, mint egy finom csokiszelet).
Ha csak néha kívánod meg a csokit, egész nyugodtan egyél, nem az a 100-200 kalória plusz fogja hazavágni a diétádat.
De mi a helyzet akkor, ha gyakran kívánod a csokoládét, és nem is igazán tudod megállni, hogy ne egyél belőle? Minden nap ilyen élelmiszert fogyasztani nem túl egészséges, és ha tényleg le akarsz adni néhány kilót, nem is túl hasznos. Ráadásul általában, ha nagyon kívánós vagy, akkor úgysem elég abból a tábla csokiból egy sor, biztos, hogy a végén sokkal többet fogsz belőle betömni.
Abból is látszik, hogy nem vagy egyedül, ha ilyenekkel küzdesz, hogy a Carnegie Mellon Egyetem kutatói már kísérletet is végeztek arra, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban eltüntetni a csokiéhséget – méghozzá anélkül, hogy egy deka csokoládét, vagy bármilyen más kaját meg kellene enned.
A kutatók két csoportra osztották a kísérletben résztvevő, csokiimádó embereket: az egyik csoportnak el kellett képzelnie, ahogy megeszik 30 csokiszeletet, de nagyon lassan, nem sietve, kiélvezve az ízeket. A másik csoportnak 3 szeletet kellett megenniük, ugyanilyen lassan. Amikor ezzel végeztek, a kiértékelés közben egy olyan szobába terelték őket, ahol az asztalon M&M’s volt – a több csokit „evők” lényegesen kevesebbet vettek belőle, mint azok, akiknek még a képzeletbeli csokiból is csak 3 jutott.
A szakértők szerint ez azért van, mert az agynak a válaszreakcióhoz sokszor bőven elég az, ha elképzelünk valamit, nem kell valójában meg is tennünk – ugyanez a helyzet azzal például, ha pókfóbiásként elképzeled, hogy végigmászik a lábadon egy nyolclábú. Bár az állat nincs rajtad, elkezded érezni a kis lábait, ahogy baktatnak fel a sípcsontodon, annak ellenére, hogy semmilyen fizikai stimulust nem kaptál.
Valami ilyesmi történik akkor is, ha elképzeled, hogy 30 csokit eszel meg szépen lassan, kiélvezve minden falatot – az agyad egy idő után úgy érzékeli, mintha tényleg megetted volna azokat a csokikat.
A mennyiségbeli különbségnek az az oka, hogy míg a 30 csoki után teljesen biztos, hogy tele lennél, és megelégelnéd egy darabig a csokifogyasztást, addig 3 darab édességnél még egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyzet. Ezért az agynak el is kell hinnie, hogy eleget ettél a csokiból.
Persze nem érdemes ezt a trükköt minden egyes kívánós napon alkalmazni – azért néha tényleg egész nyugodtan edd meg azt a csokit is, különben csak egyre jobban fogod kívánni.