„Amikor a te korodban voltam”
„Amikor a te korodban voltam, én cseréltem a te pelenkádat” – mondta Sam az édesapjának. Ron mosolyogva nézett az akkor még második évét sem betöltő fiára, és ha furcsálta is a mondatot, nem látott bele túl sok mindent.
Ám amikor a baba Sam hasonló megjegyzéseket tett a következő néhány hónapban, Ron és felesége, Cathy fokozatosan összerakott egy furcsa történetet: Sam azt hitte, hogy ő az elhunyt nagyapja, Ron néhai apja, aki visszatért a családjához. Ron és Cathy inkább érdeklődve, mint riadtan megkérdezték Samet: „Hogy jöttél vissza?”
„Egyszerűen elmentem, és kijöttem a portálon” – válaszolta.
Noha Sam koraérett gyerek volt – 18 hónapos kora óta teljes mondatokban beszélt –, a szülei így is megdöbbenve hallották, hogy olyan szót használ, mint a portál, és arra biztatták, hogy meséljen többet. Megkérdezték Samet, hogy voltak-e testvérei, mire ő azt válaszolta, hogy volt egy nővére, aki „hallá változott”.
„Ki csinált belőle halat?” – kérdezték
„Csúnya bácsik. Meghalt."
A válasz kísérteties, mert Sam nagyapjának volt egy húga, akit 60 évvel korábban meggyilkoltak; holttestét a San Francisco-öbölben lebegve találták meg. Ron és Cathy gyengéden megkérdezte Samet: „Tudod, hogyan haltál meg?”
Sam hátrarándult, és a feje búbjára csapott, mintha fájdalmat érezne. Egy évvel Sam születése előtt nagyapja agyvérzésben halt meg.
Ám amikor a baba Sam hasonló megjegyzéseket tett a következő néhány hónapban, Ron és felesége, Cathy fokozatosan összerakott egy furcsa történetet: Sam azt hitte, hogy ő az elhunyt nagyapja, Ron néhai apja, aki visszatért a családjához. Ron és Cathy inkább érdeklődve, mint riadtan megkérdezték Samet: „Hogy jöttél vissza?”
„Egyszerűen elmentem, és kijöttem a portálon” – válaszolta.
Noha Sam koraérett gyerek volt – 18 hónapos kora óta teljes mondatokban beszélt –, a szülei így is megdöbbenve hallották, hogy olyan szót használ, mint a portál, és arra biztatták, hogy meséljen többet. Megkérdezték Samet, hogy voltak-e testvérei, mire ő azt válaszolta, hogy volt egy nővére, aki „hallá változott”.
„Ki csinált belőle halat?” – kérdezték
„Csúnya bácsik. Meghalt."
A válasz kísérteties, mert Sam nagyapjának volt egy húga, akit 60 évvel korábban meggyilkoltak; holttestét a San Francisco-öbölben lebegve találták meg. Ron és Cathy gyengéden megkérdezte Samet: „Tudod, hogyan haltál meg?”
Sam hátrarándult, és a feje búbjára csapott, mintha fájdalmat érezne. Egy évvel Sam születése előtt nagyapja agyvérzésben halt meg.
Régi Hollywood
Az UVA esettanulmányok között szerepel egy Ryan nevű oklahomai fiú története. Néhány éve a négyéves gyerek minden hajnalban 2 órakor rémülten sikítozva ébredt fel álmából. Az előző hónapokban könyörgött anyjának, Cyndinek, hogy vigye el abba a házba, ahol „korábban élt”. Sírva könyörgött neki, hogy vigye vissza csillogó hollywoodi életébe – nagy házzal, medencével és gyors autókkal –, ami olyan mesés volt, hogy egyszer azt mondta: „Nem tudok ilyen körülmények között élni. A legutóbbi otthonom sokkal jobb volt.”
Amikor Cyndi aznap este bement a fia szobájába, Ryan ugyanazokat a szavakat ismételgette – „Anyu, annyira honvágyam van” –, miközben anyukája megpróbálta vigasztalni és álomba ringatni. „Olyan volt, mint egy kis öreg, aki nem emlékezett élete minden részletére. Nagyon frusztrált és szomorú volt” – mondja Cyndi.
Másnap reggel elment a könyvtárba, kikölcsönzött egy halom könyvet a régi Hollywoodról, és hazahozta. Ryannel az ölében Cyndi végigment a köteteken; abban reménykedett, hogy a képek megnyugtatják. Ehelyett egyre izgatottabb lett, ahogy egy bizonyos könyvet néztek. Amikor a Night After Night című 1932-es film egyik jelenetéhez értek, megállította az anyukáját.
– Mama – kiáltotta, és az egyik szereplőre mutatott, akit a leírásban nem azonosítottak. „Az a srác én vagyok! A régi én!”
„Megdöbbentem” – vallja be Cyndi. „Soha nem gondoltam volna, hogy megtaláljuk azt a személyt, akiről azt hitte, hogy ő.” De ő is megkönnyebbült. „Ryan a másik életéről beszélt, és olyan boldogtalan volt, és most volt honnan továbblépnünk.”
Amikor Cyndi aznap este bement a fia szobájába, Ryan ugyanazokat a szavakat ismételgette – „Anyu, annyira honvágyam van” –, miközben anyukája megpróbálta vigasztalni és álomba ringatni. „Olyan volt, mint egy kis öreg, aki nem emlékezett élete minden részletére. Nagyon frusztrált és szomorú volt” – mondja Cyndi.
Másnap reggel elment a könyvtárba, kikölcsönzött egy halom könyvet a régi Hollywoodról, és hazahozta. Ryannel az ölében Cyndi végigment a köteteken; abban reménykedett, hogy a képek megnyugtatják. Ehelyett egyre izgatottabb lett, ahogy egy bizonyos könyvet néztek. Amikor a Night After Night című 1932-es film egyik jelenetéhez értek, megállította az anyukáját.
– Mama – kiáltotta, és az egyik szereplőre mutatott, akit a leírásban nem azonosítottak. „Az a srác én vagyok! A régi én!”
„Megdöbbentem” – vallja be Cyndi. „Soha nem gondoltam volna, hogy megtaláljuk azt a személyt, akiről azt hitte, hogy ő.” De ő is megkönnyebbült. „Ryan a másik életéről beszélt, és olyan boldogtalan volt, és most volt honnan továbblépnünk.”
Olvass még a témában
Az ifjú láma
Az 1991-ben Seattle-ben született Sonam Wangdu mindössze két éves volt, amikor rájött, hogy ő az eredeti tibeti láma negyedik reinkarnációja, Dezsung Rinpocse I. A felismerés volt a csúcspont számos jel után, amelyek a fiú születése előtt gyűltek össze. Ezek között szerepelt édesanyja saját látomása a lámáról, valamint Dezsung harmadik reinkarnációjának szavai (III. Dezsung Rinpocse), aki 1987-ben (halála évében) közölte tanítványaival: „Újjászületek Seattle-ben.”
1996-ban a fiú, aki addigra csak a Trulku-la névre válaszolt (ami azt jelenti: „reinkarnáció”), örökre elhagyta családját, hogy szerzetesek neveljék fel, miközben a tibeti buddhizmust tanulta Katmanduban, Nepálban, és végül ő lett a feje egy ottani kolostornak. A Nepálba érkezett, „arany és gesztenyebarna köntösbe öltözött, édesanyja által tolt poggyászkocsin lovagolva a kis láma szélesen mosolygott” – számolt be a SeattleMet egy 2016-os nyomon követési történetében, amely a fiú elmúlt 20 éves utazását mutatja be. „Arra a kérdésre, hogy meddig marad Nepálban, a kisfiú derűsen felelte: „Sokáig. Sokáig fogok itt maradni”
És ez igaznak bizonyult. A fiú immár 23. életévét tölti, I. Dezsung Rinpocse negyedik reinkarnációjaként.
1996-ban a fiú, aki addigra csak a Trulku-la névre válaszolt (ami azt jelenti: „reinkarnáció”), örökre elhagyta családját, hogy szerzetesek neveljék fel, miközben a tibeti buddhizmust tanulta Katmanduban, Nepálban, és végül ő lett a feje egy ottani kolostornak. A Nepálba érkezett, „arany és gesztenyebarna köntösbe öltözött, édesanyja által tolt poggyászkocsin lovagolva a kis láma szélesen mosolygott” – számolt be a SeattleMet egy 2016-os nyomon követési történetében, amely a fiú elmúlt 20 éves utazását mutatja be. „Arra a kérdésre, hogy meddig marad Nepálban, a kisfiú derűsen felelte: „Sokáig. Sokáig fogok itt maradni”
És ez igaznak bizonyult. A fiú immár 23. életévét tölti, I. Dezsung Rinpocse negyedik reinkarnációjaként.
A cikk folytatódik, lapozz!
