A világjárvány során sajnos nagyon sokan veszítették el szeretteiket, és ez a fájdalom feldolgozhatatlan. Kamillával barátnők voltunk, ismertem a szüleit, a családját. Az édesanyja tavaly belehalt a koronavírusba.
Ahogy Kamillához tartok, azon tűnődöm, mit lehet ilyenkor kérdezni egyáltalán. Gombóc volt a torkomban. A saját anyukámra gondoltam, akit nagyon féltek, és az apukámra, aki ezt az egész szörnyűséget már nem érte meg. Rettenetesen sajnáltam Kamillát és a húgát, Hangát, amiért mostantól az édesanyjuk nélkül kell tovább élniük. Amikor valaki elveszíti valamelyik szülőjét, az rettenetes érzés, pótolhatatlan veszteség. Amikor odaértem, Kamilla teával és sütivel várt, ahogy régen az anyukája. Elszorult a torkom. Előttem volt a gyermekkorunk.
– Mi történt?
Anyu egyik reggel úgy ébredt, hogy nagyon fájt a feje. A reggeli kávé illatát és ízét nem érezte. Rögtön sejtettük, hogy ez nem egy egyszerű fejfájás vagy nátha. Anyu kérte, hogy várjunk egy kicsit, mert nem akar kórházba kerülni. Én persze erősködtem, hogy azonnal hívjuk az orvost, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy majd csak másnap. Délutánra rosszabbul lett, a láza is felment, és nagyon erős száraz köhögés gyötörte. Nem tudtuk lejjebb vinni a lázát, ezért felhívtam a háziorvost, aki azonnal értesítette a mentőket, és anyut kórházba vitték.
– Ott milyen ellátást kapott?
A híradásokban mindenfélét lehetett hallani, hogy milyen rossz a helyzet a kórházakban. Mi ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. Anyut azonnal megvizsgálták, Covid-tesztet csináltak. Az állapota nagyon gyorsan romlott, ezért az intenzív osztályon helyezték el, ahol folyamatosan mérték a vérnyomását, figyelték a szívverését, a vér oxigénszaturációját és a légzésszámot is.
Ezen kívül még sok más érték is volt a monitoron. Az ott dolgozó orvosok és nővérek erőn felül teljesítettek, mindent megtettek, de anyu szervezete nem igazán reagált semmire. Hamarosan lélegeztetőgépre kellett tenni. Nagyon elszomorított ez az egész, de reménykedtem, reménykedtünk, hiszen az orvosok tényleg mindent elkövettek.
Sajnos két hét után anyu állapota kritikussá vált. Nem igazán tudtam, mit tegyek. A keringése összeomlani látszott, és a szervei egymás után adták fel.
A legrosszabb az egészben a tehetetlenség volt. Nem tudtunk csinálni semmit, csak tehetetlenül néztük, amint felemészti ez az ismeretlen izé.
Küzdött három hétig a betegséggel, de nem tudott felülkerekedni. Elment.