Óriási szerencse, ha jólelkű és támogató anyósod van – ebben a kérdésben valahogy mindig mázlim volt. Ugyanakkor a barátnőim, barátaim révén tudom, hogy nem általános a felhőtlen viszony anyós és meny, vagy éppen anyós és vej között. Az időnkénti konfliktusok, nézeteltérések gyakorlatilag elkerülhetetlenek, de nem mindegy, hogy ezeket normális körülmények között meg lehet-e beszélni, vagy esély sincs arra, hogy tisztázzátok a félreértéseket. Ez utóbbi extrán nehezített, ha az anyós részéről érkező bántás nem is feltétlenül tudatos.
3/3 Sajnálja magát
Mindenki ismer olyan anyóst, aki jeleskedik az önsajnálatban – de senki sem akarja, hogy a saját anyósa nyerje ezt a képzeletbeli versenyt. Azok a szülők, akik folyton mártírodnak, állandó bűntudatot ébresztenek a gyermekükben, és olyan elvárásokat támasztanak elé, amit valószínűleg nem tudnak majd soha megugrani.
Vannak olyan anyósok, akik viselkedésükkel elérik, hogy a szükségesnél nagyobb figyelem háruljon rájuk, és folyton első gondolatként szerepeljenek gyermekeik döntéseinél.
Ez sajnos nagyon káros, nem csupán a párkapcsolatra, hanem úgy általában az életre: nem szabad, hogy akár egy nyaralás, vagy egy munkahelyváltás attól függjön, amit az anyós gondol. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell tekintettel lenni másokra, különösen a családtagokra, de a mártírkodó anyósok alapjaikban rombolják a gyermekeik életét. Teszik mindezt sokszor úgy, hogy egyáltalán nincsenek tisztában azzal, mit váltanak ki: gyakran nincs előttük jó példa, vagy fel nem dolgozott sérelmeket hurcolnak magukkal.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!