Életmód / Család

Nem biztos, hogy tudatos az ellenszenv: 3 ok, amiért nem fogad el az anyósod

Óriási szerencse, ha jólelkű és támogató anyósod van – ebben a kérdésben valahogy mindig mázlim volt. Ugyanakkor a barátnőim, barátaim révén tudom, hogy nem általános a felhőtlen viszony anyós és meny, vagy éppen anyós és vej között. Az időnkénti konfliktusok, nézeteltérések gyakorlatilag elkerülhetetlenek, de nem mindegy, hogy ezeket normális körülmények között meg lehet-e beszélni, vagy esély sincs arra, hogy tisztázzátok a félreértéseket. Ez utóbbi extrán nehezített, ha az anyós részéről érkező bántás nem is feltétlenül tudatos.

Egyszerűen nem téged akart menyének

Mindenki a legszebbet, a legjobbat akarja a saját gyerekének, ez alapvető kitétel. Más kérdés, hogy ezek a fogalmak mind relatívak, és teljesen testreszabottak. Alapvetően az lenne a lényeg, hogy megtanuljunk örülni a másik boldogságának, annak útjától, körülményeitől függetlenül.

Azonban a szülők, az anyák hajlamosak arra, hogy túlidealizálják gyermeküket, így pedig lehetetlen feladatok elé állítsák őt és a leendő párját egyaránt.

Nagyon könnyen megeshet, hogy az anyósod egyszerűen más típusú, más háttérrel, vagy akár származással, vallással bíró nőt képzeld el a fia mellé. Mindez nem jelenti azt, hogy te bármiben rosszabb lennél, mint mások, egyszerűen annyi a „hibád”, hogy nem olyan vagy, mint az elképzelt ideál. A jó hír, hogy nem az anyósodnak kell igazán tetszened, a rossz viszont az, hogy ezzel a hiányérzettel együtt kell élned – főleg akkor, ha a drága mama nem rest rendszeresen éreztetni veled az eredeti elképzeléseit.

Olvastad már?  Nem, az életed nem lett értékesebb, mert gyerekeid vannak!

Túlságosan tökéletes vagy

Az érem másik oldala, hogy ha te az utolsó porcikádig megtestesíted a nagybetűs Nőt, akkor bizony megeshet, hogy az anyósod versenytársat lát benned. Feltűnhet neki, hogy te több dolgot csinálsz jól, mint ő, és ez rátehet egy lapáttal arra, hogy egyébként is átvetted a helyét a fia szívében.

Persze, mindez csak képletesen igaz, de ha az édesanya nem tudta teljesen elengedni a fia kezét, akkor annak az lehet a következménye, hogy képzeletbeli (vagy akár valóságos) versenyt folytat a menyjelöltekkel.

Mindez ugyanakkor a saját fiával szemben is degradáló tud lenni, mert azt érezteti a viselkedésével, hogy neki egyszerűen nem való ilyen jó nő, jobban jár, ha a saját szintjén keresgél. Ez sajnos nagyon veszélyes játszma, mert egyúttal elültetheti a szerelmedben a gyanakvás szikráját, hiszen elveheti az önbizalmát, ezáltal a kapcsolatotokba vetett hitét. A féltékeny anyós tehát duplán veszélyes a kapcsolatotokra, mert nem csak veled szemben viselkedik ellenszenvesen, hanem a saját gyermeke lelki épségét is veszélyezteti. 

evgenyataman/depositphotos.com

Sajnálja magát

Mindenki ismer olyan anyóst, aki jeleskedik az önsajnálatban – de senki sem akarja, hogy a saját anyósa nyerje ezt a képzeletbeli versenyt. Azok a szülők, akik folyton mártírodnak, állandó bűntudatot ébresztenek a gyermekükben, és olyan elvárásokat támasztanak elé, amit valószínűleg nem tudnak majd soha megugrani.

Vannak olyan anyósok, akik viselkedésükkel elérik, hogy a szükségesnél nagyobb figyelem háruljon rájuk, és folyton első gondolatként szerepeljenek gyermekeik döntéseinél.

Ez sajnos nagyon káros, nem csupán a párkapcsolatra, hanem úgy általában az életre: nem szabad, hogy akár egy nyaralás, vagy egy munkahelyváltás attól függjön, amit az anyós gondol. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell tekintettel lenni másokra, különösen a családtagokra, de a mártírkodó anyósok alapjaikban rombolják a gyermekeik életét. Teszik mindezt sokszor úgy, hogy egyáltalán nincsenek tisztában azzal, mit váltanak ki: gyakran nincs előttük jó példa, vagy fel nem dolgozott sérelmeket hurcolnak magukkal.