Óriási szerencse, ha jólelkű és támogató anyósod van – ebben a kérdésben valahogy mindig mázlim volt. Ugyanakkor a barátnőim, barátaim révén tudom, hogy nem általános a felhőtlen viszony anyós és meny, vagy éppen anyós és vej között. Az időnkénti konfliktusok, nézeteltérések gyakorlatilag elkerülhetetlenek, de nem mindegy, hogy ezeket normális körülmények között meg lehet-e beszélni, vagy esély sincs arra, hogy tisztázzátok a félreértéseket. Ez utóbbi extrán nehezített, ha az anyós részéről érkező bántás nem is feltétlenül tudatos.
1/3 Egyszerűen nem téged akart menyének
Mindenki a legszebbet, a legjobbat akarja a saját gyerekének, ez alapvető kitétel. Más kérdés, hogy ezek a fogalmak mind relatívak, és teljesen testreszabottak. Alapvetően az lenne a lényeg, hogy megtanuljunk örülni a másik boldogságának, annak útjától, körülményeitől függetlenül.
Azonban a szülők, az anyák hajlamosak arra, hogy túlidealizálják gyermeküket, így pedig lehetetlen feladatok elé állítsák őt és a leendő párját egyaránt.
Nagyon könnyen megeshet, hogy az anyósod egyszerűen más típusú, más háttérrel, vagy akár származással, vallással bíró nőt képzeld el a fia mellé. Mindez nem jelenti azt, hogy te bármiben rosszabb lennél, mint mások, egyszerűen annyi a „hibád”, hogy nem olyan vagy, mint az elképzelt ideál. A jó hír, hogy nem az anyósodnak kell igazán tetszened, a rossz viszont az, hogy ezzel a hiányérzettel együtt kell élned – főleg akkor, ha a drága mama nem rest rendszeresen éreztetni veled az eredeti elképzeléseit.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!