„Nem akar majomkodni egy násznép előtt..” – Nők, akik megkérték a pasijuk kezét

Mérnök vagyok, hozzá vagyok szokva a férfi közeghez, tudom, hogyan működnek. A párom egy igazi fizikus zseni, akiről tudom, hogy szeret, de tudtam, hogy magától sosem lépne ki annyira a komfortzónájából, hogy megkérje a kezem. Ő ilyen igazi „ha nincs elromolva, ne javítsuk meg” pasi, aki akár életünk végéig meglett volna papír nélkül. Én viszont nő vagyok, nekem ez igenis fontos, ezért nem féltem feltenni a kérdést. Kikerekedtek a szemei, de egyből igent mondott. Azt mondta, neki teljesen egyértelmű volt, hogy együtt éljük le az életünket, de ha nekem fontos ez a formalitás, akkor persze, mondjuk ki az igent.

Túrázni voltunk, egy hegytetőről néztük a naplementét. Annyira szép volt, hogy arra gondoltam, milyen varázslatos lenne, ha most kérné meg a kezem. Vártam pár percet, majd féltérdre ereszkedtem és megkérdeztem, szeretne-e a férjem lenni. Úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. Végül zavartam azt mondtam, hogy hagyjuk, felejtse el. Teljes csendben mentünk haza és egy hónap múlva szakítottunk.