Amikor kiderül, mi veszett el a hétköznapokban
A lányunk aznap éjjel korán elaludt, kimerülten a naptól, mi pedig ott ültünk a teraszon, két külön székben, és próbáltuk szavakba önteni, mi történt az elmúlt években. Márk azt mondta, hogy velem biztonságban érzi magát, de valahogy elveszett a hétköznapokban, a bevásárlásban, a gyerek időbeosztásában, a közös csendekben, amikor már nem volt miről beszélnünk. Én meg ültem ott, és nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek azon, hogy pont Tihanyban, a legszebb kilátásunk előtt derül ki, hogy már régen máshol jár a fejünk.
Nem csomagoltunk össze azonnal, nem drámáztunk a gyerek előtt. Végigcsináltuk a hátralévő három napot, úsztunk, fagyiztunk, még nevettünk is néhányszor, de már máshogy néztem rá.
Kerestem az arcán valamit, ami elárulja, mennyire komoly a dolog, és közben azon kaptam magam, hogy saját magamban is keresek valamit, ami régen ott volt, és most hiányzik.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
