A súly
Már a bemutatkozásnál kaptam egy csípős megjegyzést. Három hónapja voltunk együtt, amikor a leendő férjem bemutatott az anyjának. Még épp kezet ráztunk, amikor a nő tetőtől talpig végigmért (kétszer) és vigyorogva ennyit mondott:
„Kicsit husibb, mint az eddigiek, de nem baj…”
A férjem nem hallotta, mert apóssal beszélt, én pedig nem akartam már az első percben ügyet csinálni ebből, de a beszólás rosszul esett és meg is alapozta későbbi kapcsolatunkat anyósommal. Az esküvőig nem találkoztunk sokszor és akkor is ott volt a fél család, így igyekeztem elkerülni.
Amikor viszont először látogattuk meg őket már házaspárként, anyós nem fogta vissza magát és azzal nyitott, hogy: Olvass még a témában
Nem szeretném, hogy a szüleim ott legyenek az esküvőmön – pedig nem is vagyunk rosszban
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
A Mérleg-szezon inspirációi: kuckózós tónusok és esztétikus dekorációk a harmonikus őszi otthonért
Nem vettem fel a férjem nevét, amikor összeházasodtunk – a konzervatív ismerősöm teljesen kiakadt
„Az esküvőre szépen lefogytál, remélem nem szeded vissza a kilókat!”
A férjem abban a pillanatban közölte vele, hogy ez undorító volt és ha még egyszer így beszél velem, soha többet nem jövünk hozzájuk. Anyósom csak hápogott, látszott, hogy életében először vették elő a gonosz megjegyzései miatt.
Két évvel később, az első unoka születése után rajtam maradt vagy tíz kiló és láttam rajta, hogy elhúzott szájjal méregeti a testem. „Mariann, szeretnél valamit mondani…?” – kérdeztem tőle gúnyosan mosolyogva, de nem mert szólni, megtanulta a leckét.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
