A súly
Már a bemutatkozásnál kaptam egy csípős megjegyzést. Három hónapja voltunk együtt, amikor a leendő férjem bemutatott az anyjának. Még épp kezet ráztunk, amikor a nő tetőtől talpig végigmért (kétszer) és vigyorogva ennyit mondott:
„Kicsit husibb, mint az eddigiek, de nem baj…”
A férjem nem hallotta, mert apóssal beszélt, én pedig nem akartam már az első percben ügyet csinálni ebből, de a beszólás rosszul esett és meg is alapozta későbbi kapcsolatunkat anyósommal. Az esküvőig nem találkoztunk sokszor és akkor is ott volt a fél család, így igyekeztem elkerülni.
Amikor viszont először látogattuk meg őket már házaspárként, anyós nem fogta vissza magát és azzal nyitott, hogy: Olvass még a témában
Milyen gyakran telefonálsz a barátaiddal? Az orvosok szerint ezért lenne rá szükséged
„Nem tudtam, miért nem tudok megváltozni” – Egy negatív családban felnőni megbéníthat felnőttkorban
„Nem mondtam neki, hogy azt meg kell csinálni” – Amikor a férj azzal jön, hogy ő nem tud nőként gondolkodni
„A feleségem más emberként jött haza a nyaralásból” – Mi történik, ha egy nő rájön, hogy nincs szüksége férfiakra?
„Az esküvőre szépen lefogytál, remélem nem szeded vissza a kilókat!”
A férjem abban a pillanatban közölte vele, hogy ez undorító volt és ha még egyszer így beszél velem, soha többet nem jövünk hozzájuk. Anyósom csak hápogott, látszott, hogy életében először vették elő a gonosz megjegyzései miatt.
Két évvel később, az első unoka születése után rajtam maradt vagy tíz kiló és láttam rajta, hogy elhúzott szájjal méregeti a testem. „Mariann, szeretnél valamit mondani…?” – kérdeztem tőle gúnyosan mosolyogva, de nem mert szólni, megtanulta a leckét.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
