A saját gyerekkorom is benne volt
Terápiára kezdtem menni, nem is a lányok miatt elsősorban, inkább mert magam sem értettem, honnan a bennem lévő elfogultság. A pszichológusommal beszélgetve derült ki, hogy a saját gyerekkoromban engem is összehasonlítottak a húgommal, és én voltam a „nehezebb”, az, akit mindig kevesebb dicséret ért. Azt hittem, ezt sikerült elkerülnöm, pedig csak megismételtem, más szerepekkel.
Ma sem tudom biztosan, hogy teljesen egyformán szeretem-e a két lányomat. Talán ez egy hazug elvárás, amit magunkra rakunk, hogy a szeretetnek matematikai pontossággal egyformának kell lennie. De azt már tudom, hogy Panni figyelmét ugyanolyan komolyan kell vennem, mint Zsófiét, még akkor is, ha hangosabban kéri, még akkor is, ha nehezebb. A kutyás rajz most ott van a hűtőn, kicsit elszakadt sarokkal, mert Panni túl sokszor vette le, hogy megmutassa a barátainak, hogy az anyja kitette.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
