Nyári szabadság
Nem tudom, ez mennyire köztudott, de Amerikában gyakorlatilag ismeretlen a szabadság fogalma, ha munkáról van szó. Berlinben élek több éve és még mindig hihetetlen számomra, hogy egy évben öt hét szabim van, ráadásul ez fizetett szabadság. És ez minőségi szabadidő, amit a családommal tölthetek. Illetve minden nap egy óra ebédidő, amikor kényelmesen elfogyaszthatom az ételt, nem az asztalomnál kapkodva kell befalnom egy szendvicset. Úgy érzem, az itteni munka és magánélet egyensúlynak köszönhetően az életminőségem elmondhatatlanul jobb.
Szorongásmentes egészségügy
Hiányzik az otthonom, a nemzeti parkok, a barátaim, de Portugáliában élek pár éve és tudom, hogy sosem megyek vissza. Az otthoni egészségügyi rendszer miatt állandó szorongásban éltem. Fél éve dolgoztam itt, amikor vakbélműtétet kellett rajtam végezni és nem akartam elhinni, hogy nem került semmibe. Otthon egy kisebb műtét is egy életre eladósítja és szegénységbe taszítja az embert. Az egyik barátom orvos, aki szintén Európába költözött és azt mondja, sokkal jobban szereti a munkáját, mióta azzal a tudattal dolgozhat, hogy nem okoz anyagi csődöt egy betegnek egy vizsgálat elrendelésével vagy egy gyógyszer felírásával.
Olvass még a témában
Emberi kapcsolatok
A covid ideje alatt, a karanténban teljesen lenyugodtam és mikor újra beindult a világ, akkor döbbentem rá, hogy Amerikában állandó szorongásban éltem. Svájcba költöztem, ahol mindenki kiegyensúlyozott, nyugodt és hírből sem ismerik a „kultúrharcot” és a kőkemény politikai, ideológiai ellentétek mindennapos feszültségét.
A cikk folytatódik, lapozz!
