Több év kihagyás után sosem könnyű visszatérni a munkaerőpiacra. A piac, amit korábban ismertünk, folyamatosan változik, és a szülés utáni visszatérés számos kihívást tartogat.
A piac
Azt hittem, ha gyors egymásutánban szülök két lurkót és öt évet kihagyok, még simán visszatérhetek a munkámhoz, de óriásit tévedtem. A piac ugyanis öt év múlva már nem az a piac volt, amit én ismertem. Teljesen új volt a közeg, szinte a nulláról kellett újrakezdenem mindent. Nagyon nehéz volt, partra vetett halként vergődtem az első félévben és égett a fejem a munkatársaim előtt.
A múlt
Anyósom ma már nevetve meséli, hogy gépírónő volt és amikor három gyerek és tíz év után újra dolgozni akart rácsodálkozott, hogy már mindenhol számítógépet használnak. Most én jártam így: copywriter voltam, aki reklámokat, weboldalakat, e-maileket, hirdetéseket írt és mire visszamentem volna, a munkámat kiváltotta a mesterséges intelligencia.
Olvass még a témában
Az agy
Jó voltam a munkámban, egész táblázatokat fújtam kívülről, minden szám és összeg a fejemben volt. Aztán szültem egy gyereket, akit bölcsibe adtam, így csak két évre estem ki a melóból. Nem is álmodtam, milyen nehéz lesz visszarázódnom a pozíciómba! Semmit nem tudtam megjegyezni, ugyanazt a kimutatást, táblázatot tízszer kellett megnéznem, mert egyszerűen nem tudtam megjegyezni. A főnököm türelmes volt, de rajta is láttam, hogy alig ismer rám. Nem ment gyorsan az akklimatizáció, minimum egy év kellett ahhoz, hogy újra olyan erős munkaerő legyek, mint voltam.
A törvény
Nem aggódtam, elvégre törvény tiltja, hogy kirúgják a kismamákat és teljes nyugalommal mentem vissza a munkahelyemre. Aztán a felettesem félrehívott és elmagyarázta, hogy nagyon elégedettek azzal a fiatal lánnyal, akit helyettem felvettek. Ügyes, kedves és kevesebbet kell fizetni neki, mint nekem, illetve nem volna fair vele sem, hogy ő kiteszi a lelkét a cégért én meg most visszamegyek és neki repülnie kell. Nem rúgtak ki – mert azt ugye nem tehették meg – hanem kihelyeztek egy külvárosi pozícióba, amiről tudták, hogy nem fogom tudni elvállalni, így kénytelen voltam belemenni abba, hogy „közös megegyezéssel” megszűnt a munkahelyem. Azt meg gondolom nem kell részleteznem, milyen nehéz volt elhelyezkednem kisgyerekes anyukaként.
A hajtás
A főnököm csalódott, amikor visszamentem szülés után és rádöbbent, hogy már nem vagyok az az igásló, aki heti 60-70 órát gürcöl és akár este 10-kor is válaszol az e-mailekre.
A férj
Arra senki nem figyelmezteti a nőket, hogy mindez akkor válik különösen nagy problémává, amikor a friss anyukák elválnak és nem tudnak elhelyezkedni. Velem is ez történt, munkát kellett keresnem kisgyerekes anyaként, akinek nem volt semmi segítsége, borzasztó időszak volt.
A kollegina
A közvetlen kolléganőm nem repesett az örömtől, amikor három év után visszamentem mellé dolgozni. Elmondta, hogy miután elmentem, nagyon nehezen találtak embert a helyemre és neki kellett küszködnie a béna jelentkezőkkel. Neki kellett feladnia az álláshirdetést, interjúztatni, beléptetni, betanítani őket, majd kiléptetni, mert az első négy delikvens nem vált be. Végre talált valakit, akit fáradságos munkával, szépen betanított, akivel összebarátkozott és szeretett együtt dolgozni. És most jöttem én és megint belerondítottam az életébe azzal, hogy ezt a nőt ki kellett rúgnia, hogy engem visszavegyenek és engem is kezdhetett újra betanítani, mert három év alatt teljesen átrendeződött a cég. Azt mondta: „Kérlek ne várd el, hogy ezek után örüljek neked, ráadásul innentől kezdve bármikor túlórázni vagy ügyelni kell, akkor az mindig én leszek, mert neked ott lesz kifogásként a gyerek…” Igazából nem tudok haragudni rá, sajnos igaza van.
Empátia
A régi felettesem megértő volt velem, de nyugdíjba ment és jött a helyére egy ifjú titán, akit nem érdekelt, hogy beteg a gyerek vagy iskolaszünet van: amint tudott, megszabadult tőlem és egy fiatal hajadonnal helyettesített, akit bármikor el tudott érni és mindig be tudott rángatni.
Fél lábbal
Kompetitív szférában dolgozom és láttam, hogyan feneklik meg azoknak a tehetséges és keményen dolgozó kolléganőimnek a karrierje, akik gyereket vállaltak. És én emiatt nem hagytam abba a munkát teljesen, hanem „fél lábbal” benne maradtam a cégben, részmunkaidőben. Három héttel szülés után már újra dolgoztam: otthonról, négy órában. Heti két napon anyám jött át, három napon pedig bébiszittert fogadtam. Sokan néztek rám furcsán emiatt, de ezt kellett tennem annak érdekében, hogy ne essek ki teljesen a körforgásból és ne kelljen újra a nulláról kezdenem, amikor visszatértem főmunkaidősként.
Kérdőjelek
Három év után mentem vissza dolgozni és csak néztem, hogy mi az a „Slack” meg „Teams”, mi az a „Zoom”? Nem tudtam használni az új Outlook-ot! A legtehetségesebb kolléganőm tíz évet hagyott ki, mert három gyereket szült és most olyan pozícióban kénytelen dolgozni, mint egy kezdő. Soha nem fogja tudni behozni az évtizedes hátrányt, soha. A sógornőm orvos, aki két gyerek után nem tudott visszamenni dolgozni, mert csak vidéken talált volna munkát és nem költöztette le a férjét és a gyerekeket az isten háta mögé. Jelenleg orvosi diplomával dolgozik irodavezetőként és örül, hogy egyáltalán van munkája.