Van abban valami egészen különleges, amikor egy ajándék nem kézzel fogható. Nem csörög, nem világít, nem lehet becsomagolni szatén szalaggal, mégis pontosan tudod, hogy megérkezett. Egy élmény másképp marad velünk. Ott lapul a beszélgetésekben, a vissza-visszatérő mosolyokban, a „emlékszel, amikor…” pillanatokban.
Ha jól belegondolunk, ezek azok a dolgok, amiket ösztönösen őrzünk magunkban, amik megmutatják, mennyire figyelünk egymásra. Talán ezért is érezzük úgy egyre többen, hogy idén már nem akarunk újabb tárgyakat halmozni. Nem akarunk olyasmit adni, ami két hét múlva a szekrény mélyén végzi. Inkább szeretnénk valami olyasmit adni, amitől valakinek melegsége lesz, amitől lassul kicsit a levegő, amitől valaki tényleg azt érzi: „engem látnak, rám gondoltak.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
