A koronavírus miatti kijárási korlátozások hatására az emberek nagy része újra felfedezte magának a sütést-főzést, a saját barátaim is olyan süteménykölteményeket rittyentenek össze, amit ki sem néztem volna belőlük. Nagy népszerűségre tettek például szert a különböző kalácsok húsvétkor, de van, aki málnás táskát, van, aki sajtos kiflit süt, és még az is próbálkozik, aki eddig soha nem vetemedett ilyesmire, és csak étteremben evett. Ez nemcsak az én baráti körömre igaz – Instagramon és Facebookon is látszik, hogy megszaporodott a büszke szakácsok sora. Ebből következik, hogy egyre többen túrják elő a szekrény mélyéről a néhány hónapja, sőt, néhány éve vásárolt lisztet, amiről azt gondolják, hogy jó az még – tartja magát ugyanis az a városi legenda, hogy a liszt csak akkor mehet tönkre, ha zsizsikes lesz, vagyis beleköltöznek azok az apró rovarok, amiket aztán sehogyan sem lehet kipenderíteni a spájzból (sajnos szomorú tapasztalat). A szomorú igazság az, hogy a lisztnek is van lejárati ideje. Nem arra gondolunk, hogy mi van a zacskójára írva – könnyen lehet ugyanis, hogy annál tovább eláll. Érdemes tudni, hogy mennyi ideig használhatók fel a különböző lisztek, főleg akkor, ha nem is az eredeti csomagolásában, hanem külön tartóban tárolod.
Vannak olyan élelmiszerek, amelyekről azt hisszük, nagyjából örökké elállnak – ha nem használsz sokat belőle, ilyen lehet például a liszt, a zsemlemorzsa, a cukor, vagy ezekhez hasonló alapélelmiszerek, amelyeknek nem gondoljuk, hogy lenne lejárati ideje. Van egy rossz hírünk azonban: a liszt is meg tud romlani, és nem csak akkor, ha zsizsikes lesz.
A fehér lisztek, valamint az olyan változatok, amelyek tápióka és burgonya felhasználásával készülnek, jellemzően egy évig elállnak szobahőmérsékleten.
A zodiákus 4 legmakacsabb csillagjegye
Ha hűtőben tárolod őket (elég furcsa, de van, aki lehűti), akár két évig is felhasználhatod, és ugyanez a helyzet akkor is, ha lefagyasztod a lisztedet (ilyenről sem hallottam még, de lehet, hogy valakinek így kényelmesebb).
Más a helyzet azonban a teljes kiőrlésű lisztekkel, amelyeknek valójában rövidebb a szavatossági idejük. Ennek egyszerű oka van: a teljes kiőrlésű változatokban benne van a búza csírája és korpája is, ami ugyan tele van ásványi anyagokkal és vitaminokkal (részben ezért is jobbak a teljes kiőrlésű termékek), de azt is eredményezi, hogy hamarabb romlik tőle a liszt.
Valerii_Honcharuk/depositphotos.com
