Van egy mondat, amit szinte mindenki kimondott már legalább egyszer, és pontosan ott csattan, ahol a legjobban fáj: „Én csak őszinte vagyok veled.” Aztán jön a sértés, a lekicsinylés, a másik ledorongolása, és a végén mindenki úgy áll fel az asztaltól, hogy a bántó fél marad az áldozat szerepében. Pszichológusok régóta foglalkoznak azzal, hogyan ismerhető fel a kettős mérce a hétköznapi beszédben, és van néhány visszatérő mondattípus, ami szinte garantáltan jelzi, hogy valaki mással méri a saját és mások hibáit.
1. „Én csak őszinte vagyok, mások túl érzékenyek”
Ez a mondat elsőre magabiztosságnak tűnik, valójában viszont a felelősség áthárítása. Aki ezt mondja, a saját bántó megjegyzését erénnyé formálja, a másik fájdalmát pedig hibává teszi. Az őszinteség és a sértés között óriási a különbség, és ezt az álszent beszédmód szándékosan mossa össze.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
