Feleség vagyok, nem projektmenedzser – Hogyan lett a nőkből a háztartás titkárnője?

Írta Schuster Borka 2026.10.13.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Van az a pont egy kapcsolatban, amikor az ember rájön, hogy nem is azzal van a legtöbb dolga, amit ténylegesen meg kell csinálnia, hanem azzal, hogy fejben tartsa, mit kellene megcsinálni. Ezt nevezzük láthatatlan munkának – és minden statisztika egyértelműen azt mutatja, hogy ezt a munkát a családban döntő mértékben a nő végzi.

Véleménycikk: Schuszter Borka

Elfogyott a mosószer. Be kell jelentkezni a gyerekorvoshoz. Jövő héten szülői értekezlet. Ki kell mosni az ágyneműt. A számlát még nem fizettük be. Elfogyott a macskaeledel. A gyereknek kinőtte a cipőjét. Mikor is volt utoljára fogorvosnál?

4 csillagjegy, akit szinte lehetetlen átverni

Ezt nevezzük láthatatlan munkának: mindent, amit mikor elvégeztünk, még nincs is feltétlenül látszata, csak ahhoz kellett, hogy ne hulljon szét az életünk. És minden elemzés, felmérés és statisztika egyértelműen azt mutatja, hogy ezt a láthatatlan munkát a családban döntő mértékben a nő végzi.

Nem azért, mert ő szereti jobban a házimunkát. Nem azért, mert veleszületett képessége lenne arra, hogy fejben vezessen egy közepes méretű logisztikai vállalatot. Egyszerűen valahogy kialakult, hogy ő lett a család emlékezete.

Olvass még a témában

Ezt hozza 2026. szeptember 20. a numerológia szerint: önkifejezés és öröm

Ezekkel az apró mindennapi lépésekkel te is rengeteg áramot spórolhatsz

„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel

„Örülök, hogy megkért, de utálom a gyűrűmet” – Titkok, amiket évek alatt sem osztottunk meg a párunkkal

Én ezt nevezem háztartási titkárnő-szerepnek

Mert van különbség aközött, hogy két ember megosztja a feladatokat, és aközött, hogy az egyik ember kiosztja és nyomon követi a feladatokat. Az elsőben két felnőtt működik együtt. A másodikban van egy felnőtt, aki menedzsel, és egy másik, akinek meg lehet mondani, mit kell csinálnia.

És ez azért különösen alattomos, mert kívülről akár teljesen igazságosnak is tűnhet. „De hát ő is mosogat.” „Ő is elviszi a gyereket edzésre.” „Ő is bevásárol.”

Csakhogy ki tudja, hogy mikor kell bevásárolni? Ki veszi észre, hogy elfogyott valami? Ki gondol arra, hogy a gyereknek két hét múlva születésnapja van, és még nincs ajándék? Ki szervezi meg az ajándékot, a tortát, a vendégeket, és ki emlékezteti a másikat, hogy ne felejtse el elhozni a süteményt?

Ez az úgynevezett mentális teher, és szerintem sokkal nehezebb megosztani, mint egy mosogatógép kipakolását.

Mert a tényleges munkát el lehet osztani: egyik nap te csinálod, a másikon én. Azt viszont nem olyan egyszerű, hogy „te gondolj arra, amire én nem gondolok”.