Sokáig azt hittem, az én feladatom az, hogy tanítsam a lányomat, ám hamar rájöttem, hogy valójában ő az, aki a legmélyebb belső munkára kényszerít engem. Az érkezése nélkül talán még ma sem léptem volna át az önismeret ilyen szintű küszöbét, de a jelenléte sorra nyomja be azokat a láthatatlan gombokat, amelyek az elakadásaimat jelzik.
Milyen mintákat adok tovább úgy, hogy észre sem veszem?
Mióta elindultam az önismeret útján, néha olyan érzésem van, mintha több dimenzióban figyelném a mindennapjainkat. Nemcsak egy anyát látok önmagamban, hanem érzem a mögöttem álló generációk sorát, a családi mintákat és azokat a hozott sorsokat, amelyeket észrevétlenül adnék tovább, ha nem lennék éber. Persze tisztában vagyok vele, hogy minden terhet nem tudok egyedül lerakni és tudom azt is, hogy nem is kell. De gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy vajon milyen mozdulatokat, mondatokat másoltam le gépiesen, és mi az, ami valóban az enyém…
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
