Állatbarátnak lenni nem egy hobbi, hanem egyfajta világnézet: tíz éve döntöttem úgy, hogy a húst is elhagyom az étrendemből ennek jegyében. Mégis van egy pont, ahol a békés elveim és a reggeli teraszélményeim között feszülni kezd a húr. Bár imádom a puha mancsokat, és én is bármikor elmosolyodom egy cuki cicás videón, be kell vallanom: a területemet ostromló „macskainvázióval” nehezen tartom a lépést. Ez részemről nem az állatszeretet hiánya, csupán a saját otthonomhoz és a higiéniához való ragaszkodásom, ami a kertünk végében álló – a macskák számára sajnos csak jelképes – kerítésnél rendre elbukik.
A veteményesem a szemeim előtt vált nyilvános vécévé
A téli havazás kíméletlenül őszintének mutatkozott: a fehér lepelben sárgálló, hatalmas foltok és a konyhakerti ágyásokba temetett „ajándékok” látványa hamar kiöli az emberből a kertészkedési kedvet. Tudtam, hogy átjárnak a macskák, de ez a látvány annyira sokkolt, hogy a tavalyi szezont már csak egy fóliasátor védelmében voltam hajlandó elindítani. Egyszerűen elviselhetetlen volt a tudat, hogy a saját asztalomra szánt, gondosan nevelgetett zöldségek néhány idegen macska illemhelyéből nőnek ki.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
