Még mielőtt bárkiben felmerülne a kétely, gyorsan leszögezném, hogy ez nem egy Pedro Pascal-ellenes cikk. Épp ellenkezőleg: én éppen annyira odáig vagyok a csodálatos Pedro Pascalért, mint bárki más. Hihetetlenül fontosnak tartom a nyilvános kiállásait, különösen az LMBTQ közösségek melletti bátor és következetes támogatását. Szívmelengető, ahogy a transz nővérét védelmezi, vagy amilyen érzékenységgel reagál társadalmi ügyekre. Arról meg, hogy mennyire szexi a humora és a magabiztossága, amivel a hagyományos maszkulin szerepeket megkérdőjelező ruhákat viseli, bele se menjünk.
Ez a cikk inkább a jelenségről szól, aminek most éppen ő van a közepében. Mert az, amit a nyilvánosság Pascal köré épített – és amit ő maga valószínűleg nem is szándékosan alakít –, fenntarthatatlan.
A hírességekkel kapcsolatos idealizálás nem új dolog
De az internet korában, amikor minden tartalom virális potenciállal bír, ezek az idealizált képek gyorsabban és szélsőségesebben épülnek fel, mint valaha. Egy jól sikerült interjú, egy szellemes TikTok-videó, egy együtt érző komment a Twitteren – és már kész is az új „internet apu”, akiről elhisszük, hogy soha nem hibázik, mindig jót tesz, és szinte már-már erkölcsi példaképpé válik. Ez a kétdimenziós kép pedig – bármennyire is kellemes ránézni – egy ponton összeomlik. Olvass még a témában
A kamu 9/11 túlélő és az influenszer, aki nem is volt rákos – Ez a világ 10 legdurvább hazugsága
Nem hittem volna, hogy ez a nyári program jobban feltölt majd, mint egy egyhetes luxuswellness
Mehetnék múzeumba is, de inkább egy aktív vulkánt mászok meg a nászutamon
„Ugyanaz a tusfürdő jó samponnak, balzsamnak, arclemosónak és szappannak” – A legendás férfi logika röhejes oldala
Nem attól tartok, hogy Pedro Pascalról egy ponton egyszer csak kiderül, hogy egy lelkiismeret nélküli ragadozó – nem ő lenne az első a sztárvilágban, akiről kitudódik ilyesmi, de a közkeletű vélekedéssel ellentétben az ilyesminek nagyon is vannak előjelei, Pedro Pascal esetében pedig egyelőre szó sincs ilyesmiről.
A baj inkább abból származhat, hogy a közönség hajlamos elfelejteni: amit látunk, az egy karakter. Nem csak a képernyőn, hanem a vörös szőnyegen, a talkshow-kban, az Instagramon – ezek is szerepek, még ha sokkal közelebbinek is érezzük őket a „valódi emberhez”.
De amit a nyilvánosság előtt látunk, az mindig szerkesztett, kontextusba helyezett, olykor manipulált tartalom, amin egy egész stáb dolgozik.
Ez nem álszentség, így működik a sztárszakma. Ehhez jön hozzá, hogy a hírességekről annyi mindent látunk, hogy úgy érezzük, ismerjük őket, pedig nyilvánvalóan csak a személyiségük egy nagyon kis szeletével találkozunk, amiből aztán kitalálunk magunknak egy embert, aki valójában nem létezik. És amikor ez kiderül, még mi leszünk megsértődve.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
