Így döntheted el, hogy zseni vagy „csak” tehetséges a gyermeked

Minden gyereknek vannak adottságai, melyek fejlesztésének támogatása a szülő felelőssége. Az a gyerek, akinek folyamatosan a keze ügyében van az első három évben a ceruza és papír, jobban tud majd rajzolni, amelyik gyerekkel sok komolyzenét hallgattatnak, az a gyerek valószínűleg előbb utóbb zenélni akar majd.

Ez még inkább készségnek mondható, mint tehetségnek. Ha a folyamatos érdeklődés és szorgalom is meg van, akkor derül ki idővel, hogy a gyerek valóban kiemelkedő tehetség-e.

A csodagyerekek azok, akik előbb zenélnek, mint beszélnek, öt évesen már festményeket készítenek, vagy épp mire iskolába mennek, már egy idegen nyelvet beszélnek, melyet a külföldi mesék szövegeiből tanulnak meg.

A tehetséges gyerek és csodagyerek között az a különbség, hogy a csodagyerek különösebb erőbefektetés nélkül, csupán érdeklődésével tanul meg valamit profi szinten, mire iskolába megy.

Érdeklődési körét illetően az információt hihetetlen mennyiségben képes befogadni, érteni, beépíteni, nagyon rövid idő alatt.

Magyarországon a tehetséggondozás gyerekcipőben jár, ahogy a tehetségek felismerése is. Ennek pedig sok buktatója van. Egyrészt anyagi, hiszen a lelkes szülő mindent megtesz gyerekéért, súlyos pénzekért képezteti – melyek színvonala sokszor siralmas.

Másrészt, vannak becsvágyó pedagógusok, akik saját sikerességüket akarják biztosítani azzal, hogy egy gyerekre a tehetség terhét rakják, és elvárásokat támasztanak irányukban.

Ugyanis akár hisszük, akár nem, a tehetség, vagy annak vélelme nagy teher is lehet egy gyerek számára, nem csak építő. Emiatt mindig alkalmazkodni kell a gyerek teherbíró képességéhez.