Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
Billentyűk
Anyám imádja a klasszikus zenét, zongorista akart lenni, de nem adatott meg neki, mert nem volt rá pénzük. Engem zongoristának nevelt, azaz próbált. Nem mondhatjuk, hogy botfülem van, de voltak nálam sokkal tehetségesebb gyerekek és mivel nem is szerettem, nyilván nem is ment jól. Amikor nyűgösködtem, hogy nem akarok órára menni, mindig azt mondta, ez neki mennyire rosszul esik neki, hiszen neki ez volt minden vágya, én meg itt hisztizek. És ha azt akarom, hogy anya ne legyen szomorú, akkor elmegyek szépen. 18 éves koromig éltem azzal a tudattal, hogy ha nem zongorázom, azzal őt bántom.
A színpad
Anyám egész életében színésznő akart lenni, de vidéki családból származott, hamar férjhez ment és megszült engem, így sosem volt lehetősége beteljesíteni az álmát. Úgy döntött, majd én, a lánya leszek helyette színművész. A gond csak az volt, hogy apámra ütöttem, tehát fiús voltam, a sárban kerestem a bogarakat és a matek-fizika volt a mindenem. Az egész gyerekkoromat megkeserítette az, hogy megpróbáltam megfelelni anyámnak, aki minden színjátszókörbe beíratott úgy, hogy sem tehetségem, sem indíttatásom nem volt színészkedni. Végül mérnök lettem, mint apám és anyám volt az egyetlen szülő a diplomaosztón, aki nem büszke volt, hanem csendesen bosszankodott. Tudom, hogy szeret, de egész életemben éreztem a belőle áradó csalódottságot és neheztelést.
Olvass még a témában
Ez történik a hangulatoddal, ha pirosat viselsz
A csinos nők trükkjei: így fogod tudni karácsony után is begombolni a farmeredet
Ezért lesz rosszabb a bőröd, miután elkezdesz „egészségesen” enni
„Ha továbbra is el kellett volna viselnem, biztos, hogy előbb-utóbb megöltem volna.” – Jogos lépés örökre megszakítani a kapcsolatot a szülőkkel?
Részeim
Egész fiatalkoromban úgy éreztem, el kell rejtenem, sőt, el kell hagynom részeket magamból, mert azok nem illettek bele abba az elképzelésbe, amit a szüleim kialakítottak rólam. Nekik nem volt lehetőségük egyetemre menni, ezért azt hitték, majd én akadémikus vagy tudós, vagy nem tudom mekkora nagy koponya leszek, elvégre én tanulhattam! Lett egy közgazdász diplomám, de a hajókészítésben találtam meg önmagam, ez a szenvedélyem. Ők ezt nem látják sikernek, nem tartják semmire. Szerintem igazán nem is ismernek, azt sem tudják, valójában ki vagyok. Csak egy kudarcot látnak, akit nem tudtak azzá formálni, amik ők maguk akartak lenni.
A cikk folytatódik, lapozz!
