Ideális esetben a szülő annak örül, ha gyermeke saját álmait valósítja meg, de előfordul, hogy a saját – meg nem valósult – vágyait kényszeríti rá.
Billentyűk
Anyám imádja a klasszikus zenét, zongorista akart lenni, de nem adatott meg neki, mert nem volt rá pénzük. Engem zongoristának nevelt, azaz próbált. Nem mondhatjuk, hogy botfülem van, de voltak nálam sokkal tehetségesebb gyerekek és mivel nem is szerettem, nyilván nem is ment jól. Amikor nyűgösködtem, hogy nem akarok órára menni, mindig azt mondta, ez neki mennyire rosszul esik neki, hiszen neki ez volt minden vágya, én meg itt hisztizek. És ha azt akarom, hogy anya ne legyen szomorú, akkor elmegyek szépen. 18 éves koromig éltem azzal a tudattal, hogy ha nem zongorázom, azzal őt bántom.
A színpad
Anyám egész életében színésznő akart lenni, de vidéki családból származott, hamar férjhez ment és megszült engem, így sosem volt lehetősége beteljesíteni az álmát. Úgy döntött, majd én, a lánya leszek helyette színművész. A gond csak az volt, hogy apámra ütöttem, tehát fiús voltam, a sárban kerestem a bogarakat és a matek-fizika volt a mindenem. Az egész gyerekkoromat megkeserítette az, hogy megpróbáltam megfelelni anyámnak, aki minden színjátszókörbe beíratott úgy, hogy sem tehetségem, sem indíttatásom nem volt színészkedni. Végül mérnök lettem, mint apám és anyám volt az egyetlen szülő a diplomaosztón, aki nem büszke volt, hanem csendesen bosszankodott. Tudom, hogy szeret, de egész életemben éreztem a belőle áradó csalódottságot és neheztelést.