Kevesebb tévét! Jótékony időtöltések

Manapság annyi mindennel foglalkozunk. A társadalom elvárásainak megfelelően minden feladatunkat igyekszünk tökéletesen elvégezni. Egy dolgot azonban figyelmen kívül hagyunk, mégpedig, hogy azért születtünk, hogy éljünk, még pedig boldogan, és nem azért, hogy túléljünk. Mármint a perceket, melyeket elmélyülve, épülésünkre is fordíthatnánk. Helyette ott a non-stop tévéműsor, melyet nyafogva szenvedünk el, és melyre másnap már nem is emlékszünk.

Sokan mondják azt, hogy: jaj! Nem tudok rajzolni, hagyjanak ezzel békén! Csak mosolyogni tudok ezen. Rajzolni mindenki tud, csak fél, hogy lelke nyomát ott hagyja a papíron. Ezért inkább megfosztja magát a színek és formák örömétől. Arról nem is beszélve, hogy nem olajfestménnyel kell kezdeni.
Ajánlanám a következő eszközöket: pasztellkréta, fapác és nádtoll, tűfilc, 2B-s ceruza és gyurmaradír. Ajánlatos a meditációs zene hallgatása rajzolás közben. Aztán már csak egy parafa tábla kell, amire kitűzzük aktuális munkánkat, hogy lássuk fejlődésünket.

Itt mindig a türelem a kifogás. Arra még nem gondoltak a kifogás gyártók, hogy pont attól jön meg a türelem és az elmélyülés, hogy az ember leül és csak egyszerűen neki áll? Kötésnél, hímzésnél sem a csúcson kell kezdeni, az alapok mindenkinél meg vannak.
A színek és a korlátlan lehetőségek, az, hogy lakásunkba, ruhatárunkba, ajándékba egyedit készítünk. Arról nem is beszélve, hogy a finommotoros mozgásokat, a szépérzéket, a megfigyelőképességet, a kitartást is fejleszthetjük vele.

Bármivel lehet zenélni, ha nincs hangszer a közelben. A ritmus is zene, nem csak a hang, vagy Chopin. Napközben kezdjük el figyelni az élet zajait, ritmusait. Fogunk találni olyanokat, melyek visszatérők. Ezeket érdemes otthon a ceruza végével eldobolni, de érdemes elővenni a poharakat is, hogy hangot csiholjunk ki belőle. Érdemes kedvenc zenéinkre improvizálni.
Ha mindig is szerettél volna megtanulni például gitározni vagy zongorázni, eljött az ideje elkezdeni! A zenélés nagymértékben fejleszti a koncentrációs készséget és valódi elmélyülést nyújthat.

Mindenki használ szavakat, ám vannak olyanok, melyeket sosem mondasz ki. Talán, mert nincs rá módod, vagy, mert úgy véled suta mondat kerekedett ki szavaidból… vagy azért nem, mert nem akarsz őszinte lenni magadhoz, a környezetedhez. Ezek csak szavak, nem ül feletted a gyerekkorodból az irodalomtanárod.
Egy napló néha a legjobb társ, a legjobb emlék, láthatod benne azt, hogy hogyan fejlődtél lélekben, szavakban. Az életben a legnagyobb előny, ha anyanyelvedet jól használod. Ha pedig, blog esetén a te szíveddel látja meg valaki a világ egy kis részét, az a hab a tortán.

Elképedve hallgatom, amikor sopánkodnak a szakemberek, hogy nem olvasnak az emberek. Én nem csodálkozom. A miértre a legegyszerűbb válasz az, hogy drága a könyv… tudjuk, válság van.
Ám, ha megnézem, hogy a mai irodalom miket produkál, elképedek. A könyv eredeti szerepe többek között az ízlésfejlesztés és az értelmes gondolatok közlése volt. Ez a mai termésre nem jellemző. Az olvasás azért fontos, mert sebek nélkül harcolhatsz, lehetsz szerelmes, élethelyzeteket tapasztalsz meg rizikó nélkül. Jó könyv az, amit az idő annak igazolt.

Legnagyobb feladatunk az életünkben mi magunk vagyunk. Minden perc, amit magadra fordítasz, az előnyödre válik, és nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is.
Ha elvégzel öt iskolát, melyet elvár tőled a társadalom, de közben elfelejtesz élni, elveszíted önmagad, azaz azt a célt, amiért teszed ezt az egészet. Élni tudni kell, ahogy megélni is… ne feledd, az időd egyre fogy.