Egyszerre volt félelmetes és érdekes hallani egy kislány szájából, hogy mennyire jókat beszélget esténként a szobája sarkában álló nénivel, aki mindig kedves és mosolygós vele. Többszöri faggatózás után elmesélte, hogy szerinte a néni egy angyal és azért van ott a szobájában, hogy vigyázzon rá.
Angyali ártatlanság
Az angyalok testesítik meg annak a nagyobb hatalomnak a fényét, energiáját, amit mi felnőtt fejjel már nem láthatunk, illetve talán csak nem vagyunk elég nyitottak rá. Néha érzékelhetünk furcsa dolgokat, láthatunk megmagyarázhatatlan fénycsóvákat, de legtöbbször megmagyarázzuk magunknak azzal, hogy káprázott a szemünk, vagy becsaptak az érzékszerveink.
Vannak, akik nyitottabbak ezzel kapcsolatban és vannak, akik teljesen elzárkóznak a témától, de abban mindenki egyet tud érteni, hogy életünk során néha mindenki tapasztal megmagyarázhatatlan dolgokat. Az angyalokat a mesékben hatalmas szárnyakkal ábrázolják, akik megóvják az embereket minden bajtól és rossztól. Minden vallás másként gondol ezekre a jótevőkre, de alapvetően mindegyik egy felsőbb hatalom részének gondolják.
Azt mondják, amikor megszületünk, még közelebb állunk egy másik világhoz, mint a földihez.
Az újszülöttek sokkal többet érzékelnek és, ha már néztél mélyen egy baba szemébe, akkor megtapasztalhattad, hogy olyan, mintha a vesédbe látna, szinte olvas a gondolataidban. Érdekes látni, mikor nem is konkrétan téged néznek, csak elnéznek a fejed felett.
Állítólag látják az aurát is, a több réteget és körvonalat is. Ennek mentén haladva az sem meglepő, ha két-három éves korban még bőven tapasztalnak hasonló furcsaságokat. Ahogy nőnek, úgy veszítik el ezt a fajta nyitottságot, mert túlságosan átformálja őket a társadalmunk és hirtelen elveszíthetik minden kapcsolatukat ezzel a másik világgal.
Engedjük őket látni!
Amikor egy kisgyerek angyalokkal kapcsolatos élményekről számol be, általában vagy fenntartásokkal kezelik, vagy elkezdik őket faggatni, gyermeki kíváncsisággal kérdezősködnek. Mivel mi már nagyon eltávolodtunk ettől a világtól, számunkra elképzelhetetlen, hogy a valóságnál többet lássunk, számukra viszont teljesen természetes dolog.
Tudatuk és szívük sokkal nyitottabb, így még sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot az angyalokkal.
A sok képzletebeli barátra is érdemes odafigyelnünk, mert könnyen lehet, hogy nem csak képzeletük szüleménye.
Legjobb, ha hagyjuk őket beszélni a dologról, persze csak akkor, ha akarnak. Ne erőltessük, de néha jó, ha belehallgatunk egy-egy ilyen beszélgetésbe. Mivel a gyerekek fantáziavilága meglehetősen színes, nyilván vannak kitalált figurák, akik valóban csak a képzelet szüleményei. Ám az már sokatmondó lehet egy szülő számára is, mikor a játékosnál egy fokkal komolyabb hangvételű a kommunikáció, illetve a gyermek tekintete is megakadt egy ponton.
Semmiképp sem érdemes tőlük elvenni ezt a lehetőséget, engedjük, hogy kibontakozzon a beszélgetés. Maximum abban az esetben szükséges közbeavatkozni, ha félelmet érzünk rajtuk, bár ez ritkán szokott előfordulni. Bennük a félelem is egész másképp realizálódik még. Kevésbé tartanak attól a világtól, ami a legtöbb felnőtt számára láthatatlan, sokkal inkább a fizikai síkon feltörő veszélyforrások keltenek bennük félelmet. Ez magyarázható azzal, hogy ők ezt a világot sokkal kevésbé ismerik.
Mi, felnőttek pedig az általuk még érzékelt világ fele táplálhatunk némi félelmet, hiszen már egész korán elszakítottak minket attól az ismeretlentől. Spirituális tanítók szerint bárki, még a felnőttek is képesek lennének arra, hogy érzékeljék a többi dimenziót, aminek mi magunk állunk az útjába. Egy kisgyerek által, idővel mi is jobban érzékelhetünk bizonyos dolgokat, ha elég nyitottak vagyunk rá.