Engedjük őket látni!
Amikor egy kisgyerek angyalokkal kapcsolatos élményekről számol be, általában vagy fenntartásokkal kezelik, vagy elkezdik őket faggatni, gyermeki kíváncsisággal kérdezősködnek. Mivel mi már nagyon eltávolodtunk ettől a világtól, számunkra elképzelhetetlen, hogy a valóságnál többet lássunk, számukra viszont teljesen természetes dolog.
Tudatuk és szívük sokkal nyitottabb, így még sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot az angyalokkal.
A sok képzletebeli barátra is érdemes odafigyelnünk, mert könnyen lehet, hogy nem csak képzeletük szüleménye. Legjobb, ha hagyjuk őket beszélni a dologról, persze csak akkor, ha akarnak. Ne erőltessük, de néha jó, ha belehallgatunk egy-egy ilyen beszélgetésbe. Mivel a gyerekek fantáziavilága meglehetősen színes, nyilván vannak kitalált figurák, akik valóban csak a képzelet szüleményei. Ám az már sokatmondó lehet egy szülő számára is, mikor a játékosnál egy fokkal komolyabb hangvételű a kommunikáció, illetve a gyermek tekintete is megakadt egy ponton.
Semmiképp sem érdemes tőlük elvenni ezt a lehetőséget, engedjük, hogy kibontakozzon a beszélgetés. Maximum abban az esetben szükséges közbeavatkozni, ha félelmet érzünk rajtuk, bár ez ritkán szokott előfordulni. Bennük a félelem is egész másképp realizálódik még. Kevésbé tartanak attól a világtól, ami a legtöbb felnőtt számára láthatatlan, sokkal inkább a fizikai síkon feltörő veszélyforrások keltenek bennük félelmet. Ez magyarázható azzal, hogy ők ezt a világot sokkal kevésbé ismerik. Olvass még a témában
Mi, felnőttek pedig az általuk még érzékelt világ fele táplálhatunk némi félelmet, hiszen már egész korán elszakítottak minket attól az ismeretlentől. Spirituális tanítók szerint bárki, még a felnőttek is képesek lennének arra, hogy érzékeljék a többi dimenziót, aminek mi magunk állunk az útjába. Egy kisgyerek által, idővel mi is jobban érzékelhetünk bizonyos dolgokat, ha elég nyitottak vagyunk rá.
