Csaknem tíz éven át, folyamatosan jártam manikűröshöz, de egy ideje már éreztem, hogy ezen a szokásomon változtatni szeretnék. Az életszemléletem sok szempontból átalakult, és egyre inkább előtérbe került számomra a természetesség és minden, ami ezzel jár. Nem csak az étrendemet változtattam meg, a kozmetikumaimat, háztartási tisztítószereimet is lecseréltem, de valahogy mindig megvolt a következő időpontom a körmöshöz. Aztán beütött a vírus, és a manikűrösöm is úgy döntött, hogy bezár – én pedig ott maradtam egy háromhetes, éppen töltésre váró zselével. Ekkor kezdődött a természetes köröm iránti szeretetem, ami azóta is tart.
A természetes egyszerű és szép
Az tette fel az i-re a pontot, amikor saját magamnak kellett lereszelnem a zselét a körmeimről, ugyanis egy idő után túlságosan instabil lett az egész, dacára annak, hogy a végét folyamatosan rövidítettem. Először megpróbáltam lenöveszteni, de mivel teljesen kilátástalan volt a helyzet és fogalmam sem volt, mikor látja újra manikűrös a kezeimet, úgy döntöttem, itt az ideje a változtatásnak. Egyébként sem voltam túlságosan híve a műkörömnek, de nem tudtam 3-4 hétnél gyakrabban időt szakítani a frissítésre, ráadásul valahogy nem volt tartós a géllakk az esetemben: több márkát, szakembert kipróbáltam, de néhány nap után lepattogott, vagy egyben le tudtam húzni a lakkot a körmeimről.
Így aztán a kevésbé természetes, jóval vastagabb, ám tartósabb és az én életvitelemhez viszonyítva praktikusabb zselét választottam.
Mindig a francia mellett voksoltam, hogy ezzel is a természetesebb vonalat erősítsem, de a pandémia óta úgy érzem, hasznosabb dolgokra is el tudnám költeni azt a pénzt, amit havi rendszerességgel, akár kétszer is elköltök.
Persze, szó se róla, én korántsem tudom olyan szépen lakkozni, vagy akár előkészíteni a körmeimet, mint egy szakértő, és nem is akarok senkit lebeszélni arról, hogy otthagyja a manikűrösét.
Különlegesebb alkalmak során biztos vagyok benne, hogy én is inkább tőlük fogok segítséget kérni egy-egy szebb lakkozás, vagy formára igazítás erejéig. Azonban amikor végül megszabadultam a zselétől, úgy éreztem, nem vágyok rá újra.
Érdekes, de mindig meg kell győződnöm arról, bármennyire is próbálok rá figyelni, vagy éppen tenni ellene, rám is erősen hat a kívülről érkező nyomás – ahogy szerintem minden nőt és férfit befolyásol. Korábban bármit szebbnek tartottam a natúr körmöknél: akármilyen lakk, műköröm esztétikusabb volt számomra, mint a saját körmeim. Amikor viszont lekerült a zselé, egyenesen szépnek láttam őket: tetszett a természetességük, hogy nem olyan hosszúak, hogy a natúr színük is csodás és tulajdonképpen nagyon is formásak. Elhatároztam, hogy legalább addig, amíg megerősödnek, nem megyek el körmöshöz és ebből az lett, hogy végül le is mondtam erről a korábban „kötelező” programról.
Így ápolom őket most
Nem akartam túlbonyolítani az itthoni manikűrt, viszont szerettem volna, ha továbbra sem kell takargatnom a kezeimet. Az egyik csodaolaj, amit tartok a fürdőszobámban, az az E-vitaminnal dúsított ricinusolaj. Szoktam belőle hajpakolást készíteni, de a szempilláimra és a szemöldökömre is használom. Eddig felesleges lett volna a körmeimre kenni, most viszont csodát tett velük. Formázás után, illetve este rendszeresen bedörzsölök egy-egy cseppet a körömágyamba és a körmeimbe. Nem csak gyorsabban nőnek, hanem nagyon gyorsan megerősödtek tőle, valamint a felületük is egyenletesebb lett.
Ami a manikűrt illeti, az egyetlen dolog, amit nem szeretek benne, hogy most bizony nekem kell megcsinálnom és itthon időt szakítanom rá, ráadásul gyakrabban: míg korábban elég volt havonta ezzel a kérdéssel foglalkoznom, most legalább hetente egyszer foglalkoznom kell vele.
Persze, az egész nem tart sokáig: gyors igazítás a reszelővel, az elhalt bőr eltávolítása a körömágyról és a korábban említett hidratálás.
A természetesség és az egyszerű szépség tehát újabb ponton helyet szorított magának az életemben, és ami külön boldoggá tesz az, hogy még egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy – külső nyomás ide, vagy oda, de – úgy szeressem magamat, ahogy vagyok.