Amit a 90-es években csináltunk, de a mi gyerekeink már nem értik

Úúú azok a jó kis játékdélutánok, mennyire élveztük őket! Emlékszel a Prince of Persia-ra, a Donkey Kong-ra, Zeldára vagy éppen a Mario-ra? 20-30 éve is képesek voltunk egész nap a gép előtt ülni. Csak akkor számítógép helyett kisebb konzolok, Commodore 64-esek léteztek, amiket sokszor a piacon szereztek be a szüleink, és jóval kevesebb volt a választék is játékok terén. Ezért mi tényleg sokszor kijátszottuk ugyanazt az egy játékot, és tekintve, hogy az interneten nem tudtunk körbeolvasni, ha megakadtunk egy pályán, magunktól jöttünk rá a megoldásokra. Hiába jobbak ma a grafikák, és milliószor több játék van, ennek a korszaknak épp az volt a varázsa, hogy mindent nagyon megbecsültünk!

Ma már a gyerekek nem érzik át azt, hogy milyen érzés volt belépni a tékába, és kiválasztani az esti rajzfilmet, amit aztán milliószor újranéztünk, míg a kazettát vissza nem kellett vinni a megbeszélt határidőre. Amikor a streaming oldalaknak köszönhetően bármikor, bármit nézhetünk, elveszik a filmnézésnek az a varázsa, ami pár évtizede olyan egyedivé tette. Biztosan te is emlékszel még arra, ahogy a sorok között böngészted a vígjátékokat, meséket, és alig bírtál választani közöttük! Noha tény, hogy sokkal kényelmesebb a neten böngészni filmek után, azért jó érzés visszaemlékezni életünknek erre a szakaszára is.