Nem arról van szó, hogy teljesen eldobnám a telefonomat vagy beköltöznék egy erdei kunyhóba (bár el kell ismernem, néha kísért a gondolat), hanem arról, hogy vannak bizonyos régi, egyszerű szokások, amik megtartják bennem az egyensúlyt a legnagyobb káoszban is.
Ezek többségét felmenőink, nagyszüleink anélkül csinálták, hogy valaha tudatosították volna magukban. Csak éltek és nekünk, szemlélődő gyerekeknek megtanították, hogyan gondolkozzunk, létezzünk újra tisztán. Persze, elődeink agyán csak az információk töredéke ment át ahhoz képest, amit nekünk kell elviselni, de ettől függetlenül tökéletesen működnek a módszereik ma is.
„Nagymamás rutinok”, amik segítenek mentálisan is megnyugodni
Emlékeztetem magam, hogy része vagyok valami nagyobbnak
A nagymamám soha az életében nem mondta volna ki, hogy „transzcendens élményt” él át, de amikor este az ablakon át nézte a csillagos eget, pontosan ezt tette. Én csak ültem mellette, és hallgattam, ahogy arról beszél, hogy „minden embernek megvan a helye a világban”. Most már tudom, hogy ez volt a hívogató „kicsiség” érzése, segítség abban, hogy a napi problémákat ne érezzük olyan óriásinak és megugorhatatlannak. Olvass még a témában
Amikor ma stresszes vagyok, ugyanezt csinálom: lemegyek az udvarra vagy kiülök a teraszra, megnézem a felhőket vagy a csillagokat és emlékeztetem magamat, hogy nem minden rólam szól – és ez nagyon felszabadító.
