Sokan úgy vélik, nem szabad a dicsérettel „elkapatni” a férfiakat, de ezzel a legkevésbé sem tudok egyet érteni. A taktikázásnak mindig megvan a veszélyes oldala, és egy komoly kapcsolatban semmi szükség nincs arra, hogy meggondold, megköszönj-e valamit a szerelmednek, vagy inkább megtartsd magadnak a dicséretet. Persze az a jó, ha az alábbi vallomások szívből jönnek, de talán eszedbe se jut, hogy ezekért is hálás legyél – pedig a férfiak nagyon díjazzák, ha az említett területeken pozitív visszajelzéseket kapnak.
Köszönd meg a stabilitást
A nők nagyon fontos szerepet töltenek be egy párkapcsolatban, különösen akkor, ha rájuk hárul a házimunka és a gyereknevelés nagy része. Ez sok esetben erőn felüli teljesítményt követel meg, és bizony nagyon jól esik érte az elismerés. Ezen a vonalon elindulva már nem nehéz elképzelni, hogy a férfiaknak is pont ilyen jól esik, ha a számukra ugyancsak természetes dolgokért köszönetet mondunk. Nyilván akadnak kivételek, de a legtöbb családban a férfiak a fő kenyérkeresők, különösen akkor, ha a páros női tagja otthon van a gyerekekkel. Természetesen ez egy közösen vállalt feladat, és a férfiak is tisztában vannak vele, hogy egy ideig a női kereset legjava hiányozni fog a büdzséből.
Ennek ellenére jó érzés, amikor dicséretet kapnak azért a stabilitásért, amit eközben a munkájukkal a család számára biztosítanak.
Ahogy nem könnyű egész álló nap otthon lenni a kicsikkel, úgy nem könnyű erőn felül teljesíteni a munkában.
Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy az anyaság az egyik legnehezebb munka, és részben tényleg az, hiszen nincs szabadság, nincs „igazi” fizetés, nincs felmondási lehetőség.
Ugyanakkor nem egyszerű minden nap azzal a ténnyel munkába menni, hogy a keresetünktől függ a komplett családunk boldogulása… Szóval, ez egy olyan dolog, amiért a megfelelő pillanatban érdemes ejteni néhány bókot.Köszönd meg a türelmét
A türelem jó esetben kölcsönös a párkapcsolatokban, és bár a férfiak szeretik ennek ellenkezőjét állítani, azért nem csak nekik kell elviselniük a nehezebb napokat. Óhatatlan, hogy időnként bal lábbal keljünk fel, akárcsak az, hogy a mások keltette feszültséget a szerelmünkön vezessük le. Nem könnyű kezelni ezeket a konfliktusokat, de szerencsére nem is lehetetlen.
Ha az egyik fél türelmes, tehát nem vág vissza, nem megy bele a vitába, mert pontosan átlátja, hogy csak egyszerű feszültséglevezetésről van szó, akkor a nézeteltérésből nem lesz veszekedés.
Ez ott és akkor még bosszanthat is, de amikor utólag visszagondolsz, bizonyára te is átlátod majd, hogy csak a pillanat hevében igyekezted a dühödet a másik feleden levezetni – helytelenül.
Nekem ez sokszor már akkor feltűnik, amikor valamire hirtelen reagálok, és a páromtól nem érkezik más válasz, mint a hallgatás. Ilyenkor pontosan tudom, hogy ideje vennem egy mély levegőt, és vagy újrakezdeni az egész beszélgetést.
Sokat tud lendíteni a helyzeten, ha (akár utólagosan) bocsánatot kérsz, és megköszönöd a türelmét, hogy nem vágott vissza, hiszen bizonyára ő is tudja, nem vele van a problémád. Ez csak egy apróság, de igazi hősnek érzi majd tőle magát, hiszen ebben a helyzetben ő lehet a párkapcsolat erősebb, stabilabb tagja.