A belsőépítészetben legalább annyi rajongója van a minimalizmusnak, mint a maximalizmusnak. Létezik azonban egy arany középút, amelybe újabban egyre többen szeretnek bele.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/8 A minimalizmus alkonya
A „minimalista” szó vegyes reakciókat vált ki. Az 1990-es évektől sokan becsmérlő kifejezésként használták. Még a lelkes dizájnrajongók is lélektelen belső terekkel és humortalan dizájn iránti tisztelettel asszociálnak rá, amely az esztétikát helyezi előtérbe a kényelem helyett, vagy egyszerűen kivitelezhetetlennek tartják, tekintettel arra, hogy sokunknál elkerülhetetlenül felhalmozódnak dolgok az évek során, pláne, ha otthonról kezdünk dolgozni, valamilyen hobbit végzünk, vagy például gyerekeink születnek.
2/8 Maximalista túlkapások
Az elmúlt években egyes tervezők a másik végletbe csaptak át, és a maximalizmust hirdetik, amit sokan a feszült minimalizmus örömteli, élménydús ellentéteként fogadtak. A virágos tapéták és a gazdag, intenzív színek népszerűvé váltak a kontrasztos textúrákkal és bútorokkal, műalkotásokkal és érdekességek eklektikus keverékével telezsúfolt belső terekben.
De van egy arany középút e két véglet között. Most annak lehetünk szemtanúi, ahogy visszatérünk a visszafogottabb, zsúfoltabb belső terekhez – de nyugodtabb, kényelmesebb érzéssel. A “relaxed minimalism”, azaz nyugodt minimalizmus a lakberendezési magazinok és blogok, vlogok legújabb, felkapott témája lett, és könnyen lehet, hogy ez egy olyan lakberendezési irány lesz, amit sokan szerethetőnek és – ellentétben a minimalizmussal és a maximalizmussal – élhetőnek és fenntarthatónak is találnak.
