A vegánsággal végre úgy érzem, megtaláltam az igazi önmagamat, azt a lelki békét és nyugalmat, amit mindig is kerestem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit számít, mit eszik az ember, most mégis a saját bőrömön tapasztalom, hogy ennek az életmódnak micsoda változtató és inspiráló ereje van az ember lelkére és testére nézve egyaránt. De kezdjük az elején!
Ugye te is szereted az állatokat?
Egész életemben imádtam az állatokat, bár azt gondolom, ez gyerekek esetében nem olyan különleges. De a későbbiek során is nagyon kötődtem hozzájuk, pl. a sok-sok évig tartó lovas karrieremnek is azért lett vége, mert megbetegedett a ló, amit rendszeresen lovagoltam, és a gazdája úgy döntött, így már nincs rá szüksége, hiszen nem lehet megülni. Én pedig nem tudtam ezek után más lóra átülni, inkább befejeztem az egészet. Persze, azóta már a lovaglásról, és minden állattal végzett, végeztetett tevékenységről is alaposan megváltozott a véleményem.
Valahogy azonban sosem kötöttem össze fejben, hogy a húsevés egyszerűen nem fér meg az állatszeretettel. Majd’ elolvadtam a kiscsibék láttán, de gond nélkül bevágtam egy csirkepaprikást! Ámulattal néztem, mennyire okosak és édesek a malacok, hogy sokan már házi kedvencként tartják őket, de közben nem zavart, hogy oldalast eszek a paradicsomos káposztához.
Kép forrása: TijanaM/Depositphotos.com
Kiskamasz korom óta hallgatok reggaet, a hozzám legközelebb eső stílus, a rasztafári vallásnak vérbeli követői (akik a reggaet egyfajta közvetítőként „használják”) pedig nem esznek húst. Nagyon szimpatikusnak gondoltam ezt a hozzáállást, de fel sem merült, hogy erre én is képes lennék, vagy, hogy egyáltalán megpróbáljak változtatni. A vegánságot akkoriban pedig még hírből sem ismertem.
Ez az egész egy nagyon erős ellentmondást hozott létre mélyen bennem, de nem tudtam, mi okozza ezt a belső feszültséget. Mindenre ráfogtam, mi a problémám, de valahogy arra nem gondoltam, ami a mindennapjaim komoly részét képezi: az evésre.
A betegség, ami megváltoztatta az életemet
Aztán úgy alakult az életem, hogy egy rutinlabor és néhány vizsgálat során kiderült, autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedek. A megállapított kór még nem alakult ki teljesen, de a probléma így is visszafordíthatatlan. Az orvos azzal küldött el, hogy nem tehetek semmit. Járjak kéthavonta laborba, majd, ha már elég rossz az eredményem, menjek vissza, és akkor ír fel gyógyszert, amivel életem végéig vígan élhetek. Igaz, ez számtalan kockázati tényezővel, társbetegséggel jár, és tulajdonképpen a testem saját magát falja fel, de nyugodjak meg, akár sportolhatok is majd. Mindezt úgy, hogy még 30 éves sem vagyok. Persze nem nyugodtam bele, és elkezdtem bújni az internetet. Már a legalapvetőbb cikkekben is szerepelt a D-vitamin és a szelén pótlásának fontossága, amit az orvos meg sem említett, így részemről elszállt a bizalom, akkor is, ha a kötelező protokollal szembesített.
Ezután olyan szakmai anyagokra bukkantam, amik a glutén, a szója mielőbbi elhagyását, továbbá a tejtermékek mellőzését ajánlották. A szója volt a legkisebb gond, azt egyébként sem fogyasztottam (a feldolgozott élelmiszereket pedig korábban sem vittem túlzásba). A glutén sem volt olyan vészes, hiszen széles a paletta, egyszerűen más tésztát veszek le a polcról, és kész, a kenyeret pedig már egyébként is régóta magamnak sütöm – teljesen véletlenül gluténmentesen.
Azonban a tejtermékekkel bajban voltam, mert én hús helyett is sokszor sajtot ettem, joghurtot, túrót választottam, és persze rengeteg tejeskávét ittam. Szóval ez már nagy érvágásnak bizonyult, de erősen motivált voltam az egészségem miatt.
Mindennemű visszaesés és probléma nélkül tudtam elhagyni a tejtermékeket! Holott igazi sajt- és tejimádó voltam. Új ízeket fedeztem fel a növényi sajtok és növényi tejek világában, hamar megtaláltam a kedvenceimet. További energiát adott a változtatáshoz, hogy a tej után kutatva számomra is világossá vált, micsoda kegyetlenség folyik az iparban azért, hogy mi tejhez és tejtermékekhez juthassunk.
Óhatatlanul is láttam olyan videókat, amik megmutatják, hogyan választják el a borjakat közvetlenül az ellés után, hogy a nemesített teheneknek akkora tőgyük van, hogy szerencsétlenek menni is alig bírnak (persze ez sokszor nem is opció számukra abban a falatnyi boxban). Pusztán a nagyobb hozam miatt, önző érdekekből tesszük ezt velük. Most ha tejet, tejterméket, vagy tejszármazékot látok, ezek a képek jutnak eszembe, és sem gusztusom, sem kedvem nincs megenni, meginni ezeket. Már akkor sem venném meg őket, ha nem lenne erősen ellenjavallt mindenki számára más állat tejének az elfogyasztása.
Tovább, az egészség felé vezető úton
Kép forrása: [email protected]/Depositphotos.com
Szabadidőmben továbbra is kutakodtam, olvastam, próbáltam új infókat felkutatni, hátha van még más lehetőségem a változtatásra. Végül egy gyógynövényteát, a galajt kezdtem el inni, mintegy kiegészítő kezelésként. Egyre közelebb kerültem a természettudatos életmódhoz, szemlélethez, míg végül eljutottam oda, hogy a vegánság is elkezdett foglalkoztatni. Nem akarok ezzel most senkit untatni, akit érdekel a téma, kezdje el forgatni a tudományos alapú, hivatkozásokkal megtűzdelt, ellenőrizhető forrásokat, és lehetőleg ne azokat válasszátok, amiket a hús-és tejipar finanszírozott (rengeteg ilyen van sajnos). A lényeg, hogy bár engem az állatszeretetem motivált a hús elhagyása során, időközben rá kellett jönnöm, hogy ezzel saját magamnak is óriásit segítek.
Számtalan kutatás bebizonyította, hogy a vegán életmód rákmegelőző, rákgyógyító hatású, gyulladáscsökkentő, és még a szív-és érrendszeri műtéteket is el lehet kerülni vele.
Ez csupán néhány példa! De ha ilyen komoly betegségek szinten tartására, gyógyítására alkalmas, akkor nekem miért ne segíthetne? Féltem elhagyni a húst, főleg szója- és gluténmentes étkezés mellett, de igazából a legkevésbé sem volt nehéz. Pontosan úgy működött az egész, mint a tej esetében: egyrészt az egészségem, másrészt a bevillanó képek motiváltak.
Vegánok ajánlották, hogy ha extra motiváció kell, akkor nézzem meg az Earthlings (Földlakók) című művet (elérhető YouTube-on, magyar felirattal is), de én bele sem mertem kukkantani. Ezzel meg is győztem magamat, hiszen, ha valamivel ennyire képtelen vagyok szembenézni, akkor egész biztos, hogy a húsfogyasztás pont úgy nem nekem való, mint az állatkísérletekkel tesztelt kozmetikumok, vagy éppen a bőr, szőrme viselése, stb.
Szóval vegán lettem, miután mézet (a méhek esztelen és kegyetlen kizsákmányolása miatt), valamint a növekedési hormonokat és koleszterint tartalmazó tojást is elhagytam, bár ebből már jó idei kizárólag házit vásároltam, tekintve a tartási körülményeket. Most már azonban azt is tudom, hogy a tojás nem más, mint tömör koleszterin és növekedési hormon, márpedig nekem egyikre sincs szükségem. Ráadásul helyettesíthető más alapanyagokkal. Akkor minek?
És hogy mit tapasztalok?
Láthatod, hogy nem volt rövid az átállásom – évekbe telt, mire minden összeállt a fejemben. Most már csak azt bánom, hogy nem voltam határozottabb és eltökéltebb korábban. A laborom lassan, de biztosan javul, és én alig várom, hogy az orvosom orra alá dörgölhessem a teljes gyógyulásomat.
Sosem gondoltam volna, hogya lelkiállapotomat ennyire befolyásolja az, hogy mit eszek. Sőt, soha nem is kötöttem össze ezt a két dolgot, pedig utólag annyira kézenfekvőnek tűnik.
Most, ha ránézek az ételemre, mosolygok és hálás vagyok, korábban ez eszembe se jutott. Csak ott volt, és én megettem. Hozzá kell tennem azt is, hogy sokkal kevesebb időt töltök a konyhában, minden jóval gyorsabban elkészül. Tartottam attól, milyen lesz így étkezni, de sokkal változatosabban eszem, mint valaha, és rengeteg új ízt, fűszert és alapanyagot vezettem be. Úgyhogy az étkezésem minden, csak nem unalmas. Tele van élettel, energiával és színekkel, nem utolsó sorban pedig ízekkel. Hiszen a hús sem attól finom, amilyen, hanem attól, ahogy elkészítjük, és amit mellé kínálunk. Pácokkal, fűszerekkel tesszük ízletessé, de erre nincs szükség a friss és éltető alapanyagok esetében.
A korábbiakkal ellentétben most nem landol étel a kukában, mindenre van alternatívám, és semmi sem romlik meg túl korán. Nem költök többet az ételekre, de több mindent hozok haza. Igaz, ehhez azért kell némi előrelátás és tudatosság, de a vegán étrend alapvetően olcsó alapanyagokra épít: idényzöldségekre, gyümölcsökre, gabonákra és hüvelyesekre.
Egyenesen felszabadító, hogy az új életemben nincsenek régi, elavult főzési szabályok. Minden mindennel összepasszol, nem kell a hagyományos formákat követnem: rántott hús sült krumplival, pörkölt nokedlivel, rántás a levesbe, habarás a főzelékbe – ez számomra már rég a múlt. Most vöröslencséből készítek mennyei és sokoldalúan tálalható ragut, vagy az ezredik változatban dobom össze a kihagyhatatlan és megunhatatlan smoothiemat.
Fogytam, pedig nem is akartam
Azt hiszem, sok ember számára motiváló lehet a vegánsággal kapcsolatosan a fogyás. Most 5 kilóval vagyok könnyebb, mint a terhességem előtt, ami alatt 23 kilót szedtem fel. Ez mínusz 28 kilót jelent esetemben. Bár a korábbi étrendemmel is gyorsan visszafogytam a kezdősúlyomra, onnan nem igazán tudtam elmozdulni, de az is tény, hogy nem voltam túlságosan motivált a további fogyásra. Azonban mióta vegán lettem, a fogyás észrevétlenül indult meg, és ami fontos, hogy én irányítom.
Számomra újdonság, hogy teljesen megszűnt az éhségérzetem, hiszen szinte egész nap rostokban és szénhidrátokban gazdag ételeket eszek (öt-hat alkalommal étkezem). Nyilván, ha állandóan tésztát tömnék rizzsel és margarinnal, akkor nem ez lenne a helyzet, de azért ezek sem tiltólistásak nálam. Viszont mindig ott van előttem néhány friss gyümölcs, nyers vegán sütemény, egy turmix, vagy egy vegán joghurt, egyszerűen nincs időm megéhezni, és még így is fogyok – kivéve, ha tudatosan figyelek az extra zsírpótlásra, pl. magok, vagy mogyoróvaj formájában. Soha, egy „diéta” sem volt annyira egyszerű és könnyen tartható, valamint kezelhető, mint ez, pedig én is sok mindent kipróbáltam.
Kép forrása: Iatanni/Depositphotos.com
A kezdetekben vezettem a makróimat, hogy a fehérjebevitelem garantáltan meglegyen, és számomra is megdöbbentő volt az arány, ami mellett még bőségesen fogyni tudtam. Csak egy példa: a jelenlegi 58 kilóm mellé megettem 69,8 gramm fehérjét, 24,9 gramm zsírt és 235,4 (!) gramm szénhidrátot. Ez olyan kombináció, ami nálam súlyvesztést eredményezett. Hogyan lehet, hogy ettől is energikusnak, erősnek és egészségesnek érzem magamat? A mai napig az él a köztudatban, hogy a szénhidrát a bűnös, az állati fehérje és a zsír pedig jóval inkább preferált makró… És nem, egyáltalán nem tűnök erőtlennek, vagy éppen olyannak, akin semmi izom nincs: még sosem rajzolódtak ki ilyen szépen a formáim.
Szépültem, és megnőtt az erőnlétem
Kép forrása: Sonyachny/Depositphotos.com
Néhány hónap alatt minimálisra csökkent a narancsbőröm, holott soha semmilyen krém, olaj nem segített rajta, és akkor sem tűnt el, mikor korábban ennyi volt a súlyom. A teljesítményemet illetően is javulásról számolhatok be: beérem kevesebb alvással, a legutóbbi pulzuskontrollos edzésen pedig úgy égettem én a legtöbb kalóriát, hogy rajtam kívül mindenki húsfogyasztó volt, és férfiakkal is „versenyeztem”.
Nekem ezeknél nem kell jobb bizonyíték, de természetesen ezt mindenkinek magának kell átélnie. Mert azt a lelki egyensúlyt, azt az erőnlétet és tisztaság-érzetet, amit ez az életmód nyújt, nem lehet leírni. Számomra valódi minőségi váltást, az élet teljessé válását hozta, és innen már semmi pénzért sem fordulnék vissza. Ha kipróbálnád, csak javasolni tudom! Annyi buta diétát, életmódtanácsot kipróbálunk, pedig csak egyet kellene, ami gyökerestől megváltoztat mindent: a teljes értékű, jól összeállított és átgondolt növényi étrendet.