Apró döntésekből lett teljes kizárás
Utána jött a többi. A közös chat-csoportból lassan kimaradtam, előbb csak azért, mert nem szóltak be, ha programot szerveztek, aztán már ki is vettek belőle, mondván, hogy túl sok az üzenet, majd külön csoportot csinálnak azoknak, akik nem járnak a hétvégi közös futásra. Csakhogy azt a csoportot nem hozták létre nekem. A barátaim nem mondták ki soha hangosan, hogy engem kihagynak, ez nem egy nagy bejelentéssel történt, hanem apró, szinte észrevehetetlen döntések sorozatával, amelyek végül egy nagyon is látható eredményhez vezettek: egyedül maradtam.
Rájöttem, hogy tíz év alatt nem barátokat szereztem, hanem egy párkapcsolat tartozékait, amelyek a válással együtt visszakerültek a másik félhez.
A legfájóbb az volt, amikor Petivel, a férjem legjobb barátjával futottam össze a piacon, aki valaha az én barátom is volt, hiszen ő mutatott be minket egymásnak. Kedvesen köszönt, megkérdezte, hogy vagyok, de amikor megemlítettem, hogy jó lenne néha találkozni, csak úgy, kávézni, elkapta a tekintetét, és azt mondta, hogy most épp elég sűrű az élete. Két héttel később egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy náluk vacsoráztak, az exférjemmel és az új barátnőjével.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
