– Hol lennél, ha nem itt lennél? Hova mennél, ha elmehetnél, ha nem kellene reggelente munkába menned, egész nap robotolnod, hazaérve fáradtan az otthoni ügyes-bajos dolgokat intézned? – kérdezte minap a barátnőm, aki épp azelőtt tartott élménybeszámolót külföldi egzotikus útjáról.
Hol lennél, ha nem itt lennél? Hova mennél, ha elmehetnél, ha nem kellene reggelente munkába menned, egész nap robotolnod, hazaérve fáradtan az otthoni ügyes-bajos dolgokat intézned?
Mesélt távoli gyönyörű tájakról, nyüzsgő-lüktető nagyvárosokról, mosolygós, türelmes, elégedett (nem gazdag – elégedett) emberekről, akik irigylésre méltó derűvel állnak az élet viszontagságaihoz. De mesélt az eldugott apró falvak csendjéről, a céltalan semmittevésről, s arról, hogy három nap után úgy érezte: fizikai fájdalmat okoz számára a munka hiánya.
10 laktató diétás vacsora, ami után nem leszel éhes
– Peti eldugta a telefonomat, a laptopomat, kikapcsolta a tévét, a rádiót… szabályosan elszakított a világtól. A hatodik nap végére úgy éreztem, megőrjít a nyugalom, és olyan remegő mehetnékem támadt, mintha elvonási tüneteim lennének – panaszolta kesernyésen, s egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki feltöltődött volna a szabadsága alatt. – Szóval: Te hova mennél el, ha tehetnéd? – szegezte újra nekem a kérdést.
– Én? Sehova. Unatkozni, ahogy Te tetted, itthon is tudok… – feleltem nevetve, és azon egyének lelki nyugalmával kezdtem el álmodozni egy több napos nyaralásról, akik tudják: nekik soha nem fog telni ilyen luxusra.
