Hazudni rossz dolog…mondják nekünk már gyerekként, majd az első hazugságnál rájövünk, hogy miért olyan könnyű ilyen eszközökhöz folyamodni. Mindenki életében van olyan időszak, amikor a kelleténél többet füllent szüleinek, de felnőttként rájövünk, hogy az hosszú távon az egyenes út mindig járhatóbb. Vagy mégsem?
Hazudj, ha tudsz!
Hazudni nem nagy kihívás, de jól hazudni már igencsak az. Ehhez jó emberismerőnek kell lenni, de legfőképp saját magunkat kell jól ismernünk. Senkit sem ösztönöznénk a folyamatos hazudozásra, ám ne legyünk álszentek, mert az élethez hozzátartozik néha a trükközés. Persze ez sem jelenti azt, hogy ebből rendszert kellene csinálni, mégis olykor-olykor egy kis hazugság senkinek nem fog ártani és talán ebben van a kulcs. Amíg nem ártasz másnak és nem okozol maradandó lelki sérüléseket, addig mondhatjuk, hogy ártatlan füllentésekről van szó.
Amikor, viszont már súlyos károkat okozhat egy hazugság más életekben, akkor intő jelnek vehetjük, hogy túl messzire mentünk. Van, aki mesteri szinten űzi a hazudozást és van, akinek már attól kipirul az arca és össze-vissza kezd el beszélni, ha pár percet füllent tényleges érkezéséről. És bár a „tökéletes” társadalmunk roppant mód elítéli a hazugságokat, mindenki él a lehetőséggel, ha az élet éppen úgy hozza. Ráadásul komoly intelligencia szükségeltetik a jó füllentéshez. Egyáltalán nem kell hazugságban élni az életünket, de néha képes megmenteni minket meredek helyzetekből.
Amikor, viszont már súlyos károkat okozhat egy hazugság más életekben, akkor intő jelnek vehetjük, hogy túl messzire mentünk. Van, aki mesteri szinten űzi a hazudozást és van, akinek már attól kipirul az arca és össze-vissza kezd el beszélni, ha pár percet füllent tényleges érkezéséről. És bár a „tökéletes” társadalmunk roppant mód elítéli a hazugságokat, mindenki él a lehetőséggel, ha az élet éppen úgy hozza. Ráadásul komoly intelligencia szükségeltetik a jó füllentéshez. Egyáltalán nem kell hazugságban élni az életünket, de néha képes megmenteni minket meredek helyzetekből.