Ezen felül minden héten kiejtek a kezemből legalább egy kávét, ami legalább reflexeimnek jót tett. Olyan rutinosan ugrottam a minap reggel félre, hogy csak na… múlt héten a boltos nem volt ilyen ügyes, viszont annál dühösebb, és még feltörölni sem engedte sutaságom szégyenteljes kávéfoltját a bolt közepéről…
Szóval igyekszem stílusosan és humorosan pesszimista lenni, hogy optimistának tűnjek.
…és akkor most beszéljünk arról, hogy megtörtént a csoda. Álomférfi… egyáltalán már az egy álom, hogy férfi… annak minden ismérvével, köztük a türelem, a mosoly, az óvás, a megértés csodájával. Talán én teremtettem magamnak ezt a kellemes helyzetet. Talán a Jóisten unta meg azt, hogy folyamatosan hazudok magamnak, és elém rakta, mint az optimista létem realizált csodáját. Ezáltal elém rakta azt is, hogy mennyire élhetetlen vagyok, ha a valódi, szép, realizálható teremtő álmokról van szó. Egy biztos, jelen állás szerint a szerelmi életem az egyetlen, ami működőképes… ez pedig nem kevés. Olvass még a témában
Az engem ennyire szerető, tükröt mutató, teremtő Istenhez pedig már csak egy mondatom van: Ne legyél szomorú, Istenem, mert hálás vagyok a csodálatos, jól működő világért, amit alkottál.
