Azóta is védekezem… de már nagyon unom. Látom a végtelen lehetetlenségeket, szomorúságokat, ugyanakkor látom a végtelen lehetőségeket és boldogságot is.
Jelen állás szerint itt ülök egy széken a nem működő asztali gépem előtt, ami fél éven belül másodjára lett szinte használhatatlanul kehes.
Brutál okostelefonomnak önérzete és éntudata lett, mert azt csinál, amit épp ő akar. Egy biztos, zenét már nem tudok rajta hallgatni, ami azért dráma, mert a két funkció közül amit használtam, az egyik a zenehallgatás volt. Olvass még a témában
MP3-lejátszóm rögtön az esti futás harmadik percében adta meg magát a nyugalomnak. Így ki kellett békülnöm egy futás erejéig saját lihegésemmel, mint zajforrással, amit ki nem állhatok, mert arra emlékeztet, hogy fáradok…
