Az Egyesült Nemzetek Szervezete már tavaly év végére megjósolta, hogy nyolcmilliárd ember lesz életben a Földön – ez akár 800 000-szer annyi, mint ahányan a Kr. e. 750.000-ben bekövetkezett tobai vulkánkatasztrófa után maradtak a bolygón.
Ma népességünk olyan hatalmas, és olyan csekély genetikai diverzitást mutat– Afrikán kívül – hogy egy kutató nemrégiben megfigyelte, valójában nem is olyan meglepő, hogy egyes emberek rettenetesen hasonlítanak egy másik idegenre. Van egy korlátozott génállomány, amelyet folyamatosan újrahasznosítunk, és ebből körülbelül 370.000 új lehetőség adódik. Így különféle genetikai egybeesések minden nap megtörténnek, amikor újszülöttek érkeznek a világra.
A népességnövekedés megosztó téma
Az emberiség népességének növekedése azonban olyan téma, ami megosztja az embereket. Egyesek az emelkedő számainkat példátlan sikertörténetnek tekintik – sőt, van egy kialakulóban lévő irányzat, amely szerint több emberre van szükségünk. 2018-ban a technológiai milliárdos, Jeff Bezos jósolta azt a jövőt, amelyben népességünk egy új tizedes mérföldkövet ér el, a Naprendszerünkben szétszórt ezer milliárd ember formájában. Bejelentette, hogy módszereket tervez ennek elérésére. Olvass még a témában
Eközben mások – köztük a brit természettörténész, Sir David Attenborough – „a földi pestisjárványnak” titulálták nyüzsgő tömegeinket. Ebben a felfogásban szinte minden környezeti probléma, amellyel jelenleg szembesülünk, az elmúlt néhány évszázadban tapasztalt burjánzó szaporodásunkra vezethető vissza.
Az éghajlatváltozástól a biológiai sokféleség csökkenéséig, a vízhiányig és a talajjal kapcsolatos konfliktusokig az embereknek köszönhető.
Még 1994-ben – amikor a világ népessége mindössze 5,5 milliárd fő volt – a kaliforniai Stanford Egyetem kutatócsoportja kiszámolta, hogy fajunk ideális mérete 1,5 és 2 milliárd ember között lenne.
