A hűség sarkalatos pontja egész életünknek, minden emberi kapcsolatunknak. Az fáj a legjobban, amikor szerelmünk az, aki hűtlenséget követ el. A hűtlenség egy folyamat, a hűség pedig elhatározás. A hűségnek és hűtlenségnek is vannak okai…
A fáradtság csapdája
Élhet meg bárki fáradtabb, húzósabb időszakot, a fontossági listán kissé háttérbe sorolódik a társ, és ez így természetes, sőt, az is természetes, hogy toleranciára vágyunk partnerünktől.
Ám ha mindig a társ van a második vagy sokadik helyen, akkor rossz a prioritási listánk és az időbeosztásunk.
Életünk párja az, aki örök hűséget fogadott nekünk, nem pedig főnökünk, barátaink, éppen ezért nem illik ezzel visszaélni.
Az „örökké együtt” pedig csak akkor élvezetes, ha odafigyelünk egymásra.
Nem mindegy, hogy milyen minőségű kapcsolatba térünk nap mint nap haza, nem mindegy, hogy szenvedve, társas magányban éljük le életünket – félve, hogy a másiknál egyszer elszakadhat a cérna, és kellő erősségű inger hatására akár félre is léphet.
Új „népszokás”: a tiszteletlenség
Talán a félreértelmezett emancipáció az oka, de egyre több nő képtelen tisztelni a férfit, akivel együtt él.
A rajongás és a szépség imádata nem egyenlő a szerelemmel, tehát érdemes valódi, tiszteletre méltó tulajdonságok alapján párt választani – a szerelem mellett.
Nagyban megkönnyíti az életet, mert minden ember „szereti”, elvárja – joggal –, hogy tiszteljék őt, főleg attól, akivel együtt él.
Mindenki vágyik arra, hogy valós értékeit elismerjék. Ez nem azonos a „majomszeretettel”, melyből olyan dicséretek születnek, amiknek kevés a valóságtartalma.
A tiszteletlenség második legveszélyesebb dolog, ami hűtlenséget hozhat magával, törvényszerűen.
Félelmek köre
A múlt sérelmei, a be nem gyógyult, rosszul kezelt „sebek” tipizálnak, ezáltal éket vernek a kapcsolatba. Ennek egyik formája a hasonlítgatás, az „egy kalap alá vonás”.
Másik formája a „bezzegelés”, ami mások jó tulajdonságát állítja szembe párunk rossz tulajdonságaival.
Félelmeink úgy is a kapcsolat kárára lehetnek, ha nem beszélünk róluk, de zárkózottan viselkedünk, nem mutatjuk meg igazi énünket, nem engedjük a másikat közel magunkhoz.
Így, amikor elmúlik az első pár hónap varázsa, a másik számára egy „idegen” ember kezd körvonalazódni személyünkben, hiszen a látszatot nem lehet örökre fenntartani, főleg nem úgy, hogy együtt élünk valakivel.
Mégis ott vannak a szép emlékek, melyek még összekötnek. Ezt ritkán tudják jól kezelni a kapcsolatban élők, és többnyire kifelé kacsingatnak…
Szex, mint kommunikáció
A szexet mindenki külön kezeli a kommunikációtól. A szex nem csupán élvezet, esztétikum, vagy az utódnemzés eszköze.
A szex egy sajátos, limitált szereplős, bizalmi kommunikáció egy párkapcsolatban.
A legbensőségesebb, ami létezik, hiszen érzelmeket fejezünk ki, testbeszéddel és szavakkal, a lelkileg és testileg legközelebb álló ember felé.
Természetesen szex létezik érzelmek nélkül is. Ez is egyfajta kommunikáció: a szeretet hiányának közlése (ami komoly lelki csapda egyúttal).
Amikor arról beszélünk, hogy valaki a szex miatt lép félre, valójában az érzelmek minősége – többnyire az érzelmi éretlenség, a szeretetnyelvek rossz felismerése, helytelen értelmezése – a ludas a dologban.
Tehát, azért érezzük árulásnak a félrelépést, mert a motiváció eredete az érzelem.
Fejben dől el
Mindenki volt már olyan helyzetben, amikor attól félt, hogy elárulják őt, megcsalják.
A hűtlenségnek számos oka lehet, melyeket, ha számba veszünk, állandóan retteghetnénk. Felesleges, mert a hűség fejben dől el, az elkötelezettség része.
Ezt pedig látjuk társunkon, ha figyelünk.
A hűség valójában munka. Munka a kapcsolaton, hogy legyen folyamatosan ok a hűségre, arra, hogy egy kapcsolat ne csak sokáig tartson, hanem boldog is legyen.
