Az öregedő nárcisztikusok sorsa sosem szép látvány. Mi történik a nárcisztikussal, amikor megvénül és szépsége, fiatalsága már nem csalja csapdába az áldozatait?
Az igaz való
Ahogy korosodnak, úgy mutatják meg igazi arcukat. Mindenki tudja, hogy az évek során a külső megkopik és az embernek nem marad más, csak a személyisége. Akinek szép a lelke, az öregen is szép, de ez nem igaz a nárcisztikusokra. Bennük ugyanis semmi sem szép, így pedig már nem tudnak befűzni úgy embereket, mint régen, azaz „elapad az ellátás.” És ha nincs valaki, akit kínozhatnának, belepusztulnak. Ilyenkor saját maguk még gonoszabb verziójává válnak, mert már nincs rajtuk a csinosság maszkja, amivel addig leplezték valódi énjüket.
Kétségbeesetten
Nincs szánalmasabb, mint egy erőlködő nárcisztikus. Volt egy ilyen pasim, aki fiatalon jól nézett ki és ennek köszönhetően ragadtak rá a nők. Én sem tudtam neki ellenállni, de pokol volt mellette az élet. Két évig kínzott, mire végül megszabadultam tőle és akkor sem azért, mert lett elég erőm szakítani, hanem mert ő talált egy friss áldozatot és eldobott, mint egy megunt játékot. Mint aki jól végezte dolgát, mert lelkileg teljesen összetört.
Évekkel később találkoztam a lánnyal, aki utánam jött és barátok lettünk. Szinte terápia volt, ahogy megbeszéltük, milyen vakok voltunk és hogyan manipulált minket ez az ember. Ma már mindketten boldog házasságban élünk gyerekekkel, az ex pedig azóta is egyedül van. Olyannyira, hogy már csak nevetünk rajta, amikor időnként hol nekem, hol neki ír, hogy találkozzunk és „kezdjük újra és adjunk még egy esélyt kettőnknek” vagy „próbáljuk meg még egyszer.” Gondolom nemcsak nekünk irkál, hanem minden volt csajának, de továbbra is egyedül van, senkije sincs. Megbeszéltük, hogy ennél tényleg kevés szomorúbb látvány van.
Rácsodálkozva
Zsani barátnőm fiatalon igazi nárcisztikus femme fatale volt, most meg 40 plusszosan ő az egyetlen a baráti társaságból, aki nem találja a helyét az életben. Van köztünk, aki házas és van, aki boldog szingli, valakinek sok gyereke van, valakinek egy sincs, de mindenki jól elvan, kivéve őt.
Zsani még mindig csinos és vannak randijai, de nem érti, miért nem teheti meg másokkal azt, amit annakidején. Felháborítja, hogy a férfiak az első kis gonosz játszmáinál vagy szúrós megjegyzésénél kiszállnak és odébb állnak. Pedig Zsaninak az az élete, hogy másokat lealacsonyíthat. Enélkül pedig nem maradt belőle más, mint egy megkeseredett, dühös középkorú nő és ez megöli.
Nevetség tárgya
Az egyik haverom nárcisztikus és siralmasan vicces, hogy ahogy öregszik, nem fogja fel, hogy már nem engedhet meg magának olyan dolgokat, miket fiatalon. Például a múltkor egy esküvőn voltunk és – szokás szerint – elkezdett „beszólogatósan” flörtölni két fiatalabb lánnyal. Régen ez jól ment neki és sikeres volt, de most, hogy már megöregedett, a lányok csak undorral végigmérték és faképnél hagyták, mi meg a többiekkel szakadtunk az egész jeleneten. Ő meg nem fogja fel, hogy már miért nem működik az, hogy bunkózik a nőkkel, azok meg elalélnak tőle.
Armand
Armand 47 éves volt, amikor megismertem, de még 50 felett is vonzó férfi volt, egy igazi sármos ezüstróka. Akkor még fogalmam sem volt arról, mi az a nárcisztikus személyiségzavar és sajnos a saját káromon tanultam meg. Három év együttlét után majdnem ugyanennyi idő terápia kellett ahhoz, hogy az önbizalmam visszajöjjön és ki tudjam mondani, hogy nem velem volt a baj, hanem vele.
Armand azóta elmúlt 60 és nem tud mit kezdeni azzal, hogy már nem döglenek érte a nők. Ezt onnan tudom, hogy közösségi médiára már évek óta csak szóló-szelfiket tesz ki. Régen mindig egy aktuális nővel szerepelt a fotókon, vagy baráti társasággal, de mára egyedül maradt. Nekem pedig ilyen üzeneteteket küldözget, hogy: „Tudod, hogy azóta is szeretlek, hiányzol, sokat gondolok rád” stb. Kész röhej…
