Télen az alvási szokásainkat leginkább az befolyásolja, hogy sokkal kevesebb napfényhez jut a szervezetünk: minden embernek van egy saját belső órája, ami meghatározza, hogy a szervezete mikor lesz fáradt, mikor ébred fel teljesen, mikor a legéberebb, mikor a leggyorsabb az anyagcseréje és mikor lassul le a leginkább.
Az úgynevezett cirkadián ritmust nagyban meghatározza az, hogy mikor ér minket napfény, a téli hónapokban pedig igencsak kevés ilyesmiben van részünk.
A retinában található fotoreceptor sejtek azok, amelyek észlelik a fényt, és ha a fény mennyisége csökken, jeleznek az úgynevezett suprachiasmic nucleinek (SCN, az agyalapon elhelyezkedő mag), hogy a tobozmirigy megindíthatja az alváshormon, a melatonin termelését. Ha kevés fény ér minket, akkor a melatoninból is több termelődik, egész nap fáradtak és levertek lehetünk, hamarabb lefeküdhetünk aludni, anélkül, hogy a lefekvés előtti melatoninlöketet megkapnánk – de mivel a szervezetünk nem ehhez van szokva, az alvás nem lesz olyan pihentető, mint amilyennek kellene lennie.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
