Ugyan évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy soha többet nem próbálkozom a netes társkeresőkkel, de mivel a való életben sem jártam szerencsével jó ideje, úgy döntöttem, adok a dolognak még egy esélyt.
Pár nap múlva szintén jött egy hasonló felkérés, ezúttal egy korombeli, harminc pluszos úriembertől. Ő egészen más karakter volt, mint a huszonéves, pocakos informatikus fiú, hiszen egy kigyúrt, sportkocsi előtt pózoló alfahím benyomását keltette és már az első pár üzenete is lehengerlő önbizalomról, sőt, már-már arroganciáról tanúskodott. Mivel itt már nem voltam úgy ledöbbenve, egyből elkezdtem kérdezgetni.
Ő büszkén hajtogatta, hogy pénzt ő még sosem adott nőnek, nála az ajándék a fizetőeszköz. Vagy vesz valami ékszert, táskát az aktuális hölgynek, vagy együtt elmennek ruhát venni és ő fizet.
Azt viszont ő is hangsúlyozta, hogy ez a kapcsolat nem csak a szexen alapul, hanem több annál.
Itt már kicsit elkezdtem én magam nyomozni, mert ki akartam deríteni, mennyire elterjedt ez a sugar daddy, sugar baby felállás nálunk, és azt kell mondanom, gyakoribb, mint gondoltam. Ugyan be volt állítva az adatlapomon álmaim férfijának felső korhatára, erre fittyet hányva befutott egy ötvenes vállalkozó is. Neki felesége és három gyereke volt, és nagyon bizonygatta, hogy nem bánnám meg, ha találkoznánk, mert „teljesítené a vágyaimat és nem lenne hálátlan anyagilag”. Kérdésemre válaszolva azt mondta, szereti a feleségét, mert remek anyja a gyerekeknek, de már évek óta nincs köztük szex és ő ezt így orvosolja. Állítása szerint már nem egy diákhitelt fizetett ki fiatal egyetemistáknak.