Szép dolog a szerelem, de tényleg ott kezdődik az élet, hogy az ember megtalálja a „másik felét”? Vagy lehet egésznek lenni egyedül is? Három egyedülálló nővel beszélgettünk, akik nem érzik úgy, hogy sajnálkozniuk kellene, amiért egyszemélyes kávéfőző áll a konyhájukban.
Angéla csak 21 éves, és aktívan keresi az igazit, de nem gondolja azt, hogy közben ne érezhetné jól magát.
„Randizgatok, ismerkedek, de 21 éves vagyok, úgy gondolom, nem feltétlenül az a cél, hogy mindenáron lehorgonyozzak valaki mellett, van még erre időm. A környezetemben viszont nagyon sokan úgy viselkednek, mintha elképzelhetetlen lenne, hogy valaki nem akar MINDENÁRON kapcsolatot. Ha néhány találkozás után úgy döntök vagy döntünk egy sráccal, hogy nem keressük egymást többször, rögtön mindenki azt kérdezi: mi volt vele a baj? Nem volt vele semmi baj, csak nem is volt benne semmi különös, ami miatt még heteket, hónapokat, éveket akartam volna vele tölteni.
Még egyetemre járok, emellett jógázom, most elkezdtem egy jógaoktató tanfolyamot, rendszeresen túrázom és amikor tehetem, hátizsákos nyaralásokra megyek – ez azt jelenti, hogy ha találok egy olcsó repülőjegyet valahová a hétvégére, bepakolok egy hátizsákot, és nekivágok! Ezt persze partnerrel is meg lehetne tenni, ezt egy percig sem vitatom, azt viszont szerintem kevesen látják, hogy partner NÉLKÜL is lehet. Nem kell a nagy szerelemre várnod ahhoz, hogy elkezd jól érezni magadat!”
Képek forrása: pexels.com