Mondatok
Meséltem a lányomnak arról az egyetemi tanáromról, akiről mindenki tudta, hogy sosem olvas el semmit és pofára osztályoz, így külön versenyeztünk pár társammal, ki mer abszurdabbnál abszurdabb mondatokat beleírni a dolgozataiba. Minket sosem kaptak el, de amikor a lányommal kapcsolatban kaptam egy hívást, miszerint „felháborító és bizarr” dolgokat írt egy beadandójában, egyből kiderült, hogy ő nem volt ilyen szerencsés.
Az a bizonyos szó
Az óvónők kiakadva közölték velem, hogy az egyik kislánytól hallották, hogy a fiam az „sz-betűs szót” használta. Megdöbbentem, mert odafigyelünk a férjemmel, hogy semmi ilyen ne csússzon ki a szánkon, ezért szégyenkezve szabadkoztam. Otthon megkérdeztem a fiam, mégis kitől hallotta ezt a csúnya szót, mire mondta, hogy nem tudta, hogy a „szexi” csúnya szó. Másnap az óvodában megkértem az óvónőket, hogy mielőtt megvádolnak valakit egy kislány bemondása alapján, győződjenek meg róla, hogy az a bizonyos „sz-betűs” szó nem a fekália, hanem a szexi.
Olvass még a témában
Ki is káromkodik?
Az angol igazgató behívott engem és a feleségem, amikor a fiunk alsós volt. Az volt a baja, hogy a gyerek csúnyán beszél, obszcén kifejezéseket használ és tudni akarta, mit tervezünk tenni ez ügyben. Közöltem vele, hogy magyarok vagyunk, otthon csak magyarul beszélünk, nincs tévénk és a gyerek nem használhatja a laptopom, így minden trágárság, amit hall, az iskolában ragad rá. Majd megkérdeztem tőle, mit tervez tenni ez ügyben.
A cikk folytatódik, lapozz!
