A szülői ház misztikuma
Egyesek a legnagyobb boldogsággal térnek vissza a szülői házba, míg mások kevésbé örömteli mosollyal veszik birtokba újra gyerekszobájukat. Aztán olyanok is akadnak, akik soha nem hagyják el a házat. Még egyszer hangsúlyoznánk, hogy egyik élethelyzet sem adhat okot ítéletre, viszont mindenkinek meg kell fejteni a saját életének misztikumát és mozgatórugóját.
Azok, akik mindig örömmel és jókedvű nosztalgiával térnek vissza időről-időre a szülői házba, valószínű kevésbé traumatizált gyerekkoruk volt, vagy legalábbis nem oda köthetők a traumatikus események.
Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés és bőven akadnak olyanok, akik gombóccal a torkukban térnek vissza régi szobájukba. Ez nem feltétlen a család hibája, sokszor a szülőktől tudta nélkül alakulnak ki a gyerekkori traumák. Ebben az esetben mindenképpen érdemes elidőzni a helyen, hiszen nagy valószínűséggel bekapcsolt a gyereküzemmód.
