A nevelési stílus
Képzeljük el, hogy milyen lehet egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol két főnökünk van, akik különbözőképp várják el tőlünk a teljesítményt, másképpen jutalmaznak és büntetnek. Nincs biztonság, nincs állandóság, nincsenek egyértelmű keretek. Nagyjából így érzi magát egy gyerek, ha a szülők nevelési stílusa különbözik, vélekedett Hermán Noémi, klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta.
„A nevelési stílus nagyjából azt jelenti, hogy mit reagálnak a szülők, ha egy rossz jegyet hoz haza a gyerek, vagy esetleg megüti a testvérét. De nevelési stílus az is, hogy tabletet, vagy mesekönyvet kapjon karácsonyra. Az az érzelmi és viselkedési klíma, ami körülveszi a gyereket a családi mikrokörnyezetében, illetve a saját viselkedésére kapott reakciók mind ide tartoznak. – mondta el a szakértő. A legpregnánsabb példa talán a fegyelem/határok kérdésköre, hiszen nagyon gyakori probléma, hogy a családban az egyik szülő sokkal engedékenyebb, mint a másik. A gyerekekben ez a fajta bizonytalanság – hogy mit szabad, és mit nem – erős szorongást szül, nem beszélve a gyengébbik szülő manipulálásáról, vagy éppen a lázadásról.”
„A gyereknevelést nem a könyvekből tanuljuk, a nevelés legnagyobb része ösztönösen működik. Egyrészt lemásoljuk azt, amiben mi, gyerekként felnőttünk, másrészt pedig az átélt lelki sebeket, frusztrációkat igyekszünk visszamenőleg gyógyítani. Olvass még a témában
Például ha egy gyerek abban nő fel, hogy soha nem voltak rá büszkék a szülei, könnyen lehet, hogy szülőként ugyanúgy teljesítményszorongó gyereket nevel. És mivel mind az apának, mind az anyának megvan a saját maga múltja, az emlékek nem törlődnek azáltal, hogy saját családot alapítanak.” – magyarázta Hermán Noémi.
