Az a tény, hogy hányadik gyerekként látjuk meg a napvilágot, netán egyedüliként növünk fel, hatással van arra, milyen emberek leszünk. Minden család más és más és a testvérsorrend sem kötelező érvényű, mégis belehelyez minket egyfajta szerepkörbe, hogy nagy vagy kistestvérek leszünk.
Nem mindegy, hogy életünk kezdetén milyen útravalót kapunk: amit otthon látunk, ahogyan a családunkban élünk, későbbi életünkre erősen kihat. Épp ilyen meghatározó, hogy vannak-e testvéreink. Ha igen, hamar megtanulunk osztozni a dolgainkon és több időt töltünk gyerektársaságban, amely másként hat a személyiségünkre, mintha egyedüli gyerekként nevelődünk.
Az egykék több időt töltenek felnőttekkel, így hamarabb érnek és előbb függetlenednek, mint a testvérek között élők. Ez előnyt jelent, viszont nem tanulnak meg alkalmazkodni, úgy, mint a testvérek, akik összecsiszolódnak az évek során, így az egykéknek nehezebb lehet később másokkal együttműködni.
A születési sorrend lényeges
A testvérek esetében nagyon lényeges a születési sorrend. Az elsőszülöttek már a korábbi időkben is különleges státuszban voltak, az első gyerekért a szülők aggódnak, megbecsülik őt, kicsit túl is óvják. A másik oldalon viszont nagyobb az elvárás felé és jobban korlátozzák, mint a később születő gyerekeiket. Az elsőszülöttek személyiségét a rá nehezedő elvárások határozhatják meg leginkább. Elkötelezettek lesznek a családi értékek iránt, konzervatívak, tradíciókövetők.
Gyerekként, amíg egy rövid időre egykék, megélik a függetlenséget, később, amikor testvérük születik, megtartják az előjogaikat és hajlamosak a kisebbnek dirigálni. Felnőttként is megmaradhat ez a jellemvonásuk, társas kapcsolataikban szeretik magukhoz ragadni a kezdeményezést, párkapcsolatban dominánsak lesznek.
Gyerekként az elvárások miatt lekiismeretesek, mivel tőlük sokat várnak el, így hajlamosak a perfekcionizmusra, szorongásra és általában ők a legjobb tanulók a testvérek között, de a kutatások szerint iskolai végzettség és kereset terén is viszik a pálmát.
Konvencionális szakmát választanak, olyasmit, ahol a tekintélyüket kiélhetik. Statisztikailag bizonyított, hogy közülük kerül ki a legtöbb vezető pozícióban dolgozó ember. Nem csoda, hiszen nem áll tőlük távol a kicsit agresszív, nyomulós magatartás. Az amerikai elnökök fele elsőszülött gyerek volt és a Nobel díjasok között is sok volt elsőszülött fiú.
Minden gyerek, aki az elsőszülött után érkezik, már olyan erőviszonyok közé jön, amelyet az első gyerek alakított ki. Jellemző lehet, hogy szembefordul az idősebb testvérrel és a szülőkkel is, közel sem tiszteli annyira a tradíciókat. Radikálisabb nézetű, nem szorongó, mert felé nem irányul akkora elvárás szülői részről. Kreatív, rugalmas, nyitott a változásokra, szereti a sokszínűséget. Gyerek és felnőtt társasága is van a családban, ez játékossá, bohémmá teszi. Megfigyelték, hogy a forradalmakat gyakran vezették sokadik szülött emberek.
Nézzük kicsit külön is a sokadik szülötteket
A középső gyerek jellemzően alkalmazkodó, valószínűleg a nagyobb testvér dominanciája miatt. Hajlik a kompromisszumokra és betartja a szabályokat, gyerekként nincs gond vele. A pszichológia szerint a figyelemért küzd, mivel a nagyobb, illetve a kisebb testvérére más-más szempont alapján, de nagyobb figyelem irányul.
Ennek ellenére a legkiegyensúlyozottabb személyiségek a középső gyerekek, kooperatívak, rugalmasak, könnyen ismerkednek. Ezek a tulajdonságai meghatározzák felnőttkorát, könnyen boldogul a munkahelyén és társasági ember lesz.
A legfiatalabbként világra jövő gyerek játékos, vidám és szórakoztató.
A szülei már nem aggódnak annyit, mint a legnagyobb testvérénél, nem ritkán megengedőbbek is vele, mint az elsőszülöttel. Hagyományosan ő az, akit elkényeztetnek, ebből előnye, hátránya is származik. Nem lesz például olyan empatikus, mint a középső gyerek. Gyakran áll a figyelem középpontjában, erre felnőttként is vágyhat, így nem meglepő, hogy a szórakoztatóiparban dolgozó emberek igen nagy hányada legkisebb testvér.
Érdemes megjegyezni, hogy a testvérek közti különbségek nem genetikai eredetűek, tehát senki sem lesz ilyen vagy olyan személyiségű pusztán attól, hogy hányadikként születik.
A környezet hatások a meghatározóak e tekintetben, a környezetet pedig elsősorban a szülői magatartás alakítja. Senki sem bánik pontosan egyformán minden gyerekével és ebben nagy szerepe van a közben eltelő időnek, a tapasztalatnak, amelynek kezdetben a szülők híján vannak, később viszont megszerzik.
A testvér sorrend kutatások eredményei inkább iránymutatások, de nem törvényszerűek. A jellegzetes személyiségjegyek, melyeket az első, középső és legkisebb szülöttekhez kötünk, azokon a tipikus élethelyzeteken, szülői magatartásmintázatokon múlik, amelyek nagyon hasonlóan alakulnak a legtöbb családban. Mindenesetre érdekes felfedezés, ha végig gondoljuk, vajon a mi esetünkben mennyire befolyásolta a személyes tulajdonságainkat, hogy hányadikként láttuk meg a napvilágot.